Mitől is félsz igazából..?

Egyik este azt kérdezte, miért nem harcoltam soha érte, miért nem küzdöttem soha azért hogy magam mellett tartsam, hiszen mindig is annyira jók voltunk együtt..
Én meg csak győzködtem mindenfélével..hogy igenis küzdök és harcolok érte fogalma sincs mennyit.. na meg hogy ha valamiért küzdeni kell ott már régen baj van. Simán beszéltem össze vissza.. és hogy amúgy is miért nem ő küzd értem..?!
Közben csak féltem..Féltem elmondani az igazat.. Hogy rettegek attól, ha oda kerülne a sor, nem engem választana..hogy nem vagyok annyira fontos mint szeretném, és a legjobban attól hogy elvesztem..
Féltem hogy nem lenne értelme a harcnak, mert ha döntenie kéne, kiderülne hogy nem én vagyok az akit valójában akar..Féltem hogy újra darabokra szakítja a szívem..
Sokkal rosszabb lett volna úgy elveszteni hogy beleadtam mindent és harcoltam érte, mint úgy hogy nem tettem semmit..mert olyan csatát nem vesztetsz el, amibe bele sem kezdesz.. Így az önbecsülésem és a büszkeségem majdhogynem ép maradt.. 
Féltem attól, hogy ha nem engedem szabadon, és próbálom magam mellett tartani, majd menekülni kezd..Féltem, hogy akkor nem különböznénk másoktól.. Féltem hogy megváltozik.. és igen, néha imádtam volna, ha csak az enyém lett volna mindenestől és a kapcsolatunk átlagos lett volna mint a többi, de egyben rettegtem is tőle.. 
Nem akartam, mert mi mindig is olyanok voltunk amilyenek..Különlegesek egymásnak.Minden úgy volt jó ahogy volt.. Egy biztos pont lehettem az életében, és így mindig visszatalált hozzám..
Szóval igen, féltem harcolni, féltem hogy nem érnék el vele semmit..féltem hogy nem lenne értelme..
Aztán lehet butaság volt az egész, hisz talán nem véletlen játszottunk olyan fontos szerepet egymás életében..
Végül rájöttem, hogy valahol igenis harcoltam és küzdöttem keményen.. Néha magammal, néha másokkal.. Kitartottam, eltűrtem, vártam.. és ezek után mikor megérkezett, mindig rájöttem hogy totálisan megéri az egész.. mert a puszta jelenlétével képes volt bármikor boldoggá tenni.. és ez nekem pont elég volt..

T♥
                                                                                                  Tündérke♥

Röviden ami 2014-ben történt.. :)

Az ember életében történhetnek olyan dolgok ami után azt gondoljuk ennél már nem lehet rosszabb..
De lehet..épp ezért nem szabad soha eggyetlen percre sem feladni és mérhetetlenül erősnek kell maradni mindig..Senki nem mondja hogy könnyű, mert nem az..De mindig vannak olyanok akiknek igenis számítunk és fontosak nekünk..ezért ha magunkért nem is de értük ki kell tartani..
Romba dőlhet minden, de nem szabad elfelejteni, hogy mindig van miért felállni és tovább menni..
De ha már az év végi összefoglaló bejegyzésnél tartok. megint el telt egy év..
és hogy mi is történt..?
Sírtam..rengeteget..kis híján összedőlt a világ körülöttem..de a dolgok mindig helyre jönnek nem?
Ott marad a szívünkön és a lelkünkön a számtalan heg emlékeztetőül..de az élet megy tovább..nincs mit tenni..vagy elfogadjuk és igyekszünk tovább lépni vagy élhetünk a múltban de az sehová sem vezet..
De természetesen történtek jó dolgok is..nevettem, tomboltam, csináltam őrültségeket..mert nem is én lennék ha nem így lenne..
Voltam kétségbeesett, összetört, szomorú..de megtudtam kik állnak igazán mellettem amikor szükség van rájuk..
Voltam bátor és erős mikor kellett és hittem, hiszek és hinni is fogok önmagamban hogy képes vagyok kibírni bármit ami jön..remélem így is lesz..
Csalódtam ismét..elégszer..hogy is maradhatna ki a sorból..és volt gyakran mikor haragszom a világra napot tartottam..:)
Volt, hogy küzdöttem feleslegesen és volt, hogy taszítottam el olyanokat magam mellől akiket nem kellett volna..Érkeztek új emberek az életembe és hagytam elsétálni olyanokat akiket nem is bánok..
Eltávolodtam A legjobb barátnőmtől egy lányos butaság miatt úgy, hogy nem sokkal utána rájöttünk, hogy nem is vagyunk képesek egymást elveszíteni..:)
Ismét rájöttem mennyire becsülni kell a kis dolgokat, mert tényleg ezekből lesznek később a nagy dolgok.. és mennyire becsülni kell azokat akik mellettünk állnak bármi van..:)
Elkövettem többször ugyanazokat a hibákat mint régen plusz még ezer másik újat..de hát ezekből tanulunk nem? :)
És ISMÉT csak Vártam rá..sokat.. még mindig szem előtt tartva az ígéretét..
Ezúttal meg is érkezett, de épp csak annyi időre hogy biztosítson róla igenis megéri várni és nem kell már sokat ♥
és hogy továbbra is várni fogok-e? biztosan :)
Változtam..sokat..fogok is még..de azt mindenkinek kell :)
És hogy mi lesz jövőre? Azt senki sem tudja..:)

De..

 Nagyon Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Olvasómnak És Köszönöm Hogy Olvastatok És Velem
Voltatok És Ez Jövőre Is Legyen Így..♥

2015 Gyere Várunk És Bízunk Benned Hogy Sok Jót Hozol Magaddal..:)

Mi lett volna, ha..

Sajnos az élet jó erősen a fejembe verte, hogy nem kívánságműsor vagy döntés kérdése hogy kinek meddig lesz szerepe az életünkben.. Ahogy azt is, hogy nem szabad magától értetődőnek venni hogy valaki mellettünk van, mert lehet hogy olyan gyorsan kilép az életünkből tetszik vagy sem, hogy arra sem lesz időnk hogy azt mondjuk neki: kérlek, ne hagyj el.. Hogy arra sem lesz  sem idő, sem lehetőség hogy elbúcsúzzunk.. hogy mondhassunk bármit is.. hogy utoljára megöleljük.. Talán fogalmunk sem lesz róla hogy ez az utolsó, hogy most látjuk utoljára, most beszélünk hozzá utoljára, most érinthetjük utoljára és aztán soha többé.. és később jön a felismerés hogy ha tudtuk volna, ha csak sejtésünk lett volna, mennyivel máshogy szólunk hozzá, mennyivel szorosabban öleljük meg, mennyivel máshogy csináltunk volna mindent.. és ez a hihetetlen ijesztő az életben, hogy sosem tudhatjuk mi jön..és sokszor azt sem hogy mi miért történt pont úgy ahogy.. sosem tudhatjuk mi jár a másik fejében.. hiába ígérte annyiszor hogy örökre mellettünk lesz vagy sosem hagy el, néha csak annyi marad, hogy bele kell törődnünk abba hogy mégsem alakult úgy ahogy szerettük volna.. aztán láthatjuk az utcán ahogy elsétál mellettünk úgy, mintha semmi sem történt volna.. mintha köze sem lett volna soha hozzánk soha..mintha idegenek lennénk.. és az egyetlen ami az ellenkezőjét bizonyítja az a fájdalom és a harag idegesítő egyvelege bennünk.. Láthatjuk akár nap mint nap, vagy akár soha többé.. Utálhatjuk, gyűlölhetjük, szerethetjük a legkétségbeesetten, hagyhatjuk hogy darabokra szedjen a fájdalom és a csalódottság.. Hibáztathatjuk magunkat vagy másokat.. Aztán simán engedhetjük hogy idővel elmúljon..Úgysem mi döntünk az egészről..  Úgyhogy csak hagyjuk hogy belépjenek az emberek az életünkbe..adjunk nekik annyit magunkból amennyit megérdemelnek, szeressünk, harcoljunk, élvezzük míg ott van, míg velünk van.. és teljesen mindegy mennyire megszokott a jelenléte vagy hogy láthatjuk minden nap, de mindig viselkedjünk vele úgy, és  búcsúzzunk el minden szétváláskor úgy, ha csak pár óráról van szó akkor is, hogy ha neadjIsten akkor látjuk utoljára, ne érezzük később hogy valamit kihagytunk és máshogy csináltunk volna..mert iszonyú hosszú időn át nyomot tud hagyni bennünk az a fránya mi lett volna, ha..

                                                                                                                                            
                                                                                                                                    Tündérke♥

Minden fejben dől el nem igaz?

Csak bámulom az üres felületet és egyszerűen nem jönnek a szavak, a mondatok. Nem tudom megfogalmazni azt, ami épp bennem tombol.Talán igazán sosem tudtam. Az akarat mindig megvan és megvolt, hogy ki írjam magamból azt ami fáj, de általában csak olyan dolgok születtek az írásaimból amik nem arról szóltak mint valójában szerettem volna.. de talán nem is tudom mi fáj igazán. Talán nem is akarok szembenézni vele, vagy inkább nem vagyok biztos benne hogy menne. Túl sok olyat átéltem már amit senkinek nem kívánnék, de mégis sokszor úgy érzem hogy még így is rengeteg dolog van amiért iszonyú hálásnak kell lennem.. Csak egyszerűen a fenébe is nagyon nehéz. Nehéz önmagunknak lennünk egy olyan világban amely folyton megtépázza az önbecsülésünket, közben ha belegondolunk talán mi csináljuk saját magunknak.. Igenis nehéz boldognak ennyi rossz és borzalmas dolog között ami a világban van. Sok minden fáj, sok mindenért aggódok, rengeteget, és nem tudom meg tudok-e szabadulni ezektől a dolgoktól valaha. Pedig szeretnék.. Annyira de annyira szeretnék normális nyugodt 20 éves lenni.. de van ilyen egyáltalán? van olyan ember a világon akinek nincs semmi gondja? Biztosan nincs. Mindannyiunkat nyomaszt valami. Csak szeretnék olyan erős lenni, mint amilyennek hiszem magam, vagy inkább amilyennek hiszem hogy lennem kéne. Mérhetetlenül tudom sajnálni magam a dolgok miatt, és sokszor bele sem gondolok hogy másnak ezerszer nagyobb problémái vannak. Csak egyszerűen könnyebb sajnálkozni mint tenni ellene hogy ne így legyen.Könnyebb azon keseregni hogy milyen rossz, mint meg erőltetni magam és keresni valami megoldást.
Csak sokszor tényleg úgy érzem hogy nem vagyok elég erős, és talán valamiért nem is akarok..Talán csak mert így könnyebb. De, felismerni ezeket az első lépés, és ha másnak megy, akkor nekem is..
Minden fejben dől el nem igaz? 

                                                                                                                   
                                                                                                                       Tündérke♥

Kereslek..

Még mindig kereslek.. A felkelő nap sugaraiban, egy könnycseppben, egy ismerős dalban, egy mondatban az égen fénylő csillagokban..
De van, hogy már nem talállak.. Szép lassan eltűnsz, mint a reggeli pára az ablaküvegről..
Nem simogat már kezed, és szemed sem néz rám úgy  mint rég.. Már nem vagy itt velem, csak az emléked ami kitörölhetetlenül belém égette magát, és ott van bennem mint egy heg, melyet aztán már örökké hordozunk.. Cipelem a hiányoddal együtt ami szívemre nehezedik nap mint nap minden percben, bizonyítva azt, hogy nélküled már semmi sem lesz a régi.. De mégis az egyetlen dolog, ami emlékeztet a csodára ami egyszer az enyém lehetett..
Már nem talállak, eltűntél a mosolygós reggelekkel együtt.. Szorítom magamhoz a múltat.. A múltat, ami nélkül te sem létezel..
Könnyes szemmel, sikítva követellek vissza, mert nélküled minden perc fáj, de a hangomat elnyeli a köztünk húzódó távolság.. A hiányod egyre kisebb és kisebb darabokra szed szét.. Mert minden nap küzdelem mikor nem vagy itt.. Minden nap csak kereslek, de már nem talállak.. Minden nap várlak, hiába tudom, hogy nem jössz már..Ott vagy az emlékekben, a napokban, a hetekben, és a szívemben, ami mindig csak téged vár..

                                                                                   Tündérke♥

Tedd meg, mert megteheted..

Pontosan tudod, hogy pont ott és pont akkor vége van..
Pontosan érzed mikor kell bezárnod azt az ajtót kettőtök között és a lehető legmesszebbre elhajítani a kulcsát..
Rájössz, hogy nem kell okokat keresned vagy válaszokat. Csak érzed, döntesz és lezárod.
Anélkül, hogy el kéne gondolkoznod rajta egy percig is. Csak mert tudod hogy úgy kell lennie, tudod jól, hogy nincs tovább, hogy nincs értelme.. Anélkül, hogy bárki megkérdőjelezhetné. Mert elég volt.
Aztán már csak bíznod kell, bíznod magadban, a döntésedben, az életben. Abban, hogy nem tévedsz, hogy nem tévedhetsz.
Mert elég mások képmutatásából, a félrevezetésekből, a hazugságokból, az árulásokból, a bántásokból, na meg a kudarcokból. Abból, hogy olyanokra vesztegeted el az idődet akik meg sem érdemlik.
Ezekre senkinek nincs szüksége.. mikor ezt felismered, rájössz hogy ez nem mehet így tovább. Mert betelt a pohár, mert csak hátráltatnak, mert bánt az egész..
Ott kell hagynod ezeket a dolgokat és nem hátranézni többé. Saját magadért.
Hogy újra kezdesz-e mindent vagy a sarkadra állsz és azt mondod hogy folytatod de igenis változtatsz, az már a te döntésed. Csak tedd meg, mert képes vagy rá.. Tedd meg, mert miért ne? Tedd meg, mert megteheted.

                                                                                                                               Tündérke♥

Mert sosincs rossz út..

Mindig keressük az okokat hogy miért is tegyünk meg valamit..
Keressük a motivációt, hogy legyen értelme a tetteinknek..
Pedig minden bennünk van, ott kéne keresni.. Saját magad vagy az ok, azért csináld, mert Te azt akarod, az már édes mindegy hogy miért..
Mindig kitisztul az út, amin rálépsz és elindulsz rajta. A dolgok értelmet fognak nyerni, és onnantól azt sem fogod érteni miért vaciláltál az egészen annyit egyáltalán.. Tudni fogsz minden miértet és hogyant.
Mert arra fogsz indulni amerre menned kell, mert sosincs rossz út. Minden út a te utad attól fogva hogy kiválasztod, így hát alakítsd úgy, hogy neked jó legyen..
Épp ezért hinned kell magadban mert nem tehetsz mást.. Csak rajtad múlik mit hozol ki belőle, és meddig jutsz el..
Nem egyszerű szembe nézni a benned tomboló kétségekkel és félelemmel, de ha nagyon akarod menni fog, és ha megy, utána már minden a Tiéd..

*H

Vissza a valóságba..

Az eső folyton csak esik, és a könnyeim vele hullnak.
Már nem vagy itt, csak az emléked, ami ott ül az ablakban és rólad mesél.. Ennyi maradt. Én meg csak vagyok, a letépett szárnyaimmal és a darabokra tört szívemmel. Mintha arra ítéltek volna, hogy minden percben azt érezzem, nélküled már nem lesz többé teljes a világom. Talán mi is azok közé tartozunk, mikor nincs egyik a másik nélkül, és még csak belegondolni is félek, mennyire igaz ez valójában.. Annyiszor kértelek volna hogy maradj, de tudtam nem tarthatlak vissza ha te nem akarod..
Harcolhatnék a sorssal csakis érted, és szaladhatnék veled a világ elől ha arra kérnél. Sosem kértelek az élettől, mégis kaptalak anélkül hogy tudtam volna miért.. Csak betoppantál és értelmet adtál a dolgoknak mintha mi sem lenne egyszerűbb. Imádtam hogy vagy, hogy velem vagy, és már-már néha úgy éreztem darabjaimra hullanék nélküled.. aztán mentél, mikor még arra sem álltam készen, hogy csak megpróbálhassak meglenni nélküled. Most meg, mintha levegőért kapkodnék és tudnám, hogy az egyetlen ami segíthet az a te kezed, ami lenyúlhat értem a mélybe és kihúzhat a kétségbeesésből. Mert még mindig az érintésed a bőrömön az egyetlen, ami újra és újra megment.. ♥

                                                                                                                 Tündérke♥