2013. november 23., szombat

Te. Én. És az egymásnak hazudott igazságok..

Rá kellett jönnöm, mennyit érek, és mennyit ér ő az én életemben..
Hogy az egész csak szemfényvesztés volt, vagy maga a valóság..
Hogy elő hozta egy olyan oldalamat amit imádtam, és amiért őt imádtam.. de az egész közben semmit sem ért ha ő nem imádott érte..
Rá kellett jönnöm, hogy nem ő hozta ki azt az embert belőlem aki mellette voltam, hanem én saját magamból.. az akaratommal.. mert elég jó akartam lenni neki..
Lehet hogy ő volt az ok, igen.. de mit tehettem volna ha nem voltam biztos benne hogy ő kér-e mindabból amik együtt voltunk.. amik együtt lehettünk volna..
és a végén belebonyolódtunk a magunk se tudjuk mit akarunk igazából dologba..
vagyis, de.. tudjuk.. csak azt nem hogy hogyan is akarjuk.. hogy a dolgok értelmet nyernének-e ha folytatásra kerülne a sor.. ha esetleg együtt maradnánk..
Nem tudtuk hogy valóban szükségünk van-e a másikra, vagy csak azt akarjuk hinni..
Aztán már csak dobáltuk az érzéseinket egyik fiókból a másikba, majd néha elővettük hogy egymáshoz vághassuk..
pusztán a kétségeink miatt..
és mire észbe kaptunk, akkor már távolodtunk..
távolodtunk az egymásnak hazudott igazságoktól..
távolodtunk a másiktól..
Mígnem, már csak egész picinek láttalak az utca végén álló lámpa fénye alatt a félhomályban..
és azt hittem, nincs okod vissza fordulni..
Még csak hátra nézni se..
Egy szakadék két oldalára kerültünk.. nem nyújtotta egyikőnk se a másik felé a kezét, mert nem tudtuk hogy nem lenne hiába..
..és egyikőnk sem ugrott, hogy elérhesse a másikat, mert talán a hazugságok, amit az igazságnak hittünk, lehet hogy tényleg hamisak voltak..
Lehet hogy csak a szeretet illúziója volt bennünk..
hogy csak a kötődni akarás volt az okunk, hogy a másikkal maradjunk..
Végül megkérdezte miért akarok vele lenni.. én pedig nem tudtam válaszolni..
Csak egyszerűen akartam.. Őt akartam.. Ide nem kellettek miértek..
nem tudtam rá magyarázatot.. vagy talán nem is volt mit magyarázni..
Talán mindvégig a nem megmagyarázható kérdések elől bujkáltunk egymás háta mögött..
Próbáltunk úgy tenni mintha nem is léteznének..
Lehetséges hogy tudtuk a válaszokat, csak mi magunk sem tudtunk róla..
Egyszerűen nem akartuk, hogy a szavainknak súlya legyen.. hogy bárminek súlya legyen..
Nem akartuk, hogy bármi is fájhasson a másiknak..

T♥ 
*H