Csak bámulom az üres felületet és egyszerűen nem jönnek a szavak, a mondatok. Nem tudom megfogalmazni azt, ami épp bennem tombol.Talán igazán sosem tudtam. Az akarat mindig megvan és megvolt, hogy ki írjam magamból azt ami fáj, de általában csak olyan dolgok születtek az írásaimból amik nem arról szóltak mint valójában szerettem volna.. de talán nem is tudom mi fáj igazán. Talán nem is akarok szembenézni vele, vagy inkább nem vagyok biztos benne hogy menne. Túl sok olyat átéltem már amit senkinek nem kívánnék, de mégis sokszor úgy érzem hogy még így is rengeteg dolog van amiért iszonyú hálásnak kell lennem.. Csak egyszerűen a fenébe is nagyon nehéz. Nehéz önmagunknak lennünk egy olyan világban amely folyton megtépázza az önbecsülésünket, közben ha belegondolunk talán mi csináljuk saját magunknak.. Igenis nehéz boldognak ennyi rossz és borzalmas dolog között ami a világban van. Sok minden fáj, sok mindenért aggódok, rengeteget, és nem tudom meg tudok-e szabadulni ezektől a dolgoktól valaha. Pedig szeretnék.. Annyira de annyira szeretnék normális nyugodt 20 éves lenni.. de van ilyen egyáltalán? van olyan ember a világon akinek nincs semmi gondja? Biztosan nincs. Mindannyiunkat nyomaszt valami. Csak szeretnék olyan erős lenni, mint amilyennek hiszem magam, vagy inkább amilyennek hiszem hogy lennem kéne. Mérhetetlenül tudom sajnálni magam a dolgok miatt, és sokszor bele sem gondolok hogy másnak ezerszer nagyobb problémái vannak. Csak egyszerűen könnyebb sajnálkozni mint tenni ellene hogy ne így legyen.Könnyebb azon keseregni hogy milyen rossz, mint meg erőltetni magam és keresni valami megoldást.
Csak sokszor tényleg úgy érzem hogy nem vagyok elég erős, és talán valamiért nem is akarok..Talán csak mert így könnyebb. De, felismerni ezeket az első lépés, és ha másnak megy, akkor nekem is..
Minden fejben dől el nem igaz?
Tündérke♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése