Egy újabb évnyi tapasztalat az élet játékában..

Megint el telt egy év.. ijesztően gyorsan száguld az idő..

Nos, hogy mi történt az elmúlt 365 napban?! Volt itt minden..

Voltam boldog, boldogtalan, nagyon szomorú és vidám is..

Szerettem tiszta szívből, majd csalódtam hatalmasat..

Volt hogy féltem, és volt hogy én féltettem..

Idén is sokszor reménykedtem ok nélkül, néha pedig nem érdekelt semmi..

Voltam megalázva, és hátba szúrtak olyanok, akiktől sosem vártam volna..

Volt hogy változni akartam, mégsem sikerült.. időközben mégis más lettem..

Egy újabb évnyi tapasztalat az élet játékában..

Küzdöttem olyanért, aki egyáltalán nem akarta, és sajnos bántottam meg olyanokat, akik nem érdemelték..
Voltam bátor és vakmerő, hittem, hogy sok mindent kibírok, és így is lett..

Kötöttem új barátságokat, megszakítottam régieket, és voltak, amelyeket még szorosabbra fűztem..

Csináltam őrültségeket, majd szárnyalni tudtam volna a boldogságtól..

Voltam elveszett, magányos, és rengeteget sírtam.. hol a boldogságtól, hol a szomorúságtól..

Zokogtam, és éreztem úgy, hogy a szívem darabokra törik..

Viszont nevettem, is rengeteget.. voltam vidám és őrült.. 
Voltam év közben a családommal, a barátaimmal, a szerelmemmel, és idegenekkel is..

Örültem a legkisebb dolgoknak is, hiszen tudtam, hogy pár év múlva ezeknek az emlékétől is mosolyra húzódik majd a szám..

Vártam idén is ugyanarra, akire már évek óta, az ígéretét szem előtt tartva.. és úgy érzem még várni is fogok..

Voltam büszke, és csodáltam az emberek erejét és hinni akarását...

Sokszor csalódtam, és estem pofára, hol saját hibámból, hol másokéból..

Kerestem a miértekre a válaszokat, de természetesen hiába..bár tudtam hogy felesleges..

De összességében ugyan az maradtam.. csak talán kicsit komolyabb és megfontoltabb mint eddig,..

És ha csak egy szóval jellemeznem kéne hogy milyen is vagyok most..:

Boldog.

Úgyhogy kedves 2014, gyere csak.. várlak bizakodva..

Csak arra kérlek, hogy az új évben a rossz pillanatokban teljen az idő szél sebesen, a jókban pedig amilyen lassan csak lehet hogy ki élvezhessem..

Köszi, puszi :))

Kedves olvasóim, ti pedig remélem jövőre is velem lesztek.. :)
Mindenkinek Sikerekben és Boldogságban gazdag Új évet Kívánok!! ♥ :))

 *H

A múlt, te és én♥

"Tudod sokat gondolok rád, mikor vele vagyok.. Folyton eszembe jutsz valamiről.." 

  -mondta nekem csendesen, mintha bárki meghallhatná, mintha tilos lenne ilyet kimondania..
és én közben csak néztem.. néztem ahogy kiejti a szavakat, ahogy közben rám néz, amiből tudtam mekkora súlya van a szavainak..a kezét, ahogy beletúrt a hajába..és láttam, hogy mennyire nincs minden rendben..

Kedvem lett volna hozzábújni, csak hogy ne legyen ennyire elveszett.. magamhoz szorítani újra, mint már annyiszor..
Réges rég minden percben szerettem volna én lenni az a lány, aki ezt megteheti.. de mára ő csupán egy srác aki fontos része volt az életemnek, és mindig is az marad még ha nem is ugyanazokkal az érzésekkel..
 
Nagyon is tudatában voltunk annak, hogy mit csinálunk..tudtuk, hogy szükségünk van a másikra, hogy szükségünk van arra az emberre, aki jobban ismer saját magunknál..
Tudtam, hogy megvan az esélye annak hogy újra fájni fog, és hogy be eszi magát a bőröm alá aztán újra elvesztem.. de mit tehettem volna.. szinte könyörgött a szemeivel..
A szemekkel, amiket annyira imádtam..

Magára hagyhattam volna, teljesen egyedül hogy érezze mit éreztem akkor, de képtelen voltam rá..
és pont ebben az egyben különböztünk annyira, hogy nem tudtam volna bántani soha..
Nem hibáztatom azokért amik a múltban történtek.. soha nem is hibáztattam.. őt nem..

Nem akartam bevallani magamnak sem, hogy a puszta jelenlététől erősebb vagyok..
Hogy össze vagyunk kötve tetszik vagy sem, és ez talán mindig is így lesz..
Nem szeretem már.. legalábbis nem azzal a mindent elsöprő szerelemmel.. csupán fontos.. épp annyira fontos, hogy nem akarom látni egyszer sem szenvedni..mert az nekem is fájna ugyan úgy...

Pont úgy szeretem, ahogy a múltunkat.


T♥
*H

A múlthoz láncolva

Furcsa érzés belegondolni, hogy az, aki nemrég még a mindennapjaid fontos része volt, akivel este együtt aludtál el és reggel vele keltél, mára már egy közömbös sziával elsétál melletted..
Hogy mára már csak pár hetente látod, akkor is max véletlenül azt, akivel hónapokkal ezelőtt egy percet sem birtatok ki egymás nélkül..
Hogy annak akivel annyiszor kimondtátok hogy "örökre együtt" , "soha nem hagynálak el" és persze hogy "szeretlek" , mára már semmit sem jelentesz..
A megszámolhatatlan sok elcsattant csók, a forró ölelések, a jóéjt puszik, az ahogy megfogta a kezed, ezeknek mostmár semmilyen jelentőségük nincs az életében..
Hogy az együtt töltött percek, hónapok mára csupán halvány emlékek számára, amire talán emlékezni sem akar..
Hogy minden érzés ennyire kegyetlenül elmúlik..
Hogy már másra néz olyan szerelmesen azokkal a mocsok barna szemeivel, amivel nemrég még téged bűvölt el..
Hogy az a két kéz, ami nem is olyan rég még téged ölelt, mára már mást ölel és más érezheti biztonságos védelmét..
Nehéz elhinni, hogy ami akkor még a minden volt számotokra, mára már egyszerűen a nagy semmi..
Annyira hihetetlen hogy eljutottatok oda, hogy mikor rád néz, nem látsz a szemében semmit, amiről egy kicsit is hihetnéd, hogy valahol mélyen ő is emlékszik mindenre és fontos vagy még neki..
Hihettétek akkor, hogy ez igenis örökké fog tartani, mert túl jó hogy vége legyen, de a szomorú valóság az, hogy semmi sem tart örökké és ennek talán igy kellett lennie hogy megtanuld, milyen szeretni valakit..
Hiányzunk.
Hiányzol.

T♥
*H

Elindulás..

Teli vagyunk daccal. Daccal, elkeseredettséggel és dühösséggel.
Az emberek iránt, magunk iránt és az élet miatt..
Hogy egyáltalán miért itt tartunk, miért alakultak a dolgok így, és mért szúrják az emberek hátba egymást ahelyett hogy segítenének..Harcolhatnánk az egész ellen, de nem tesszük. Csak sodródunk, mintha így jó lenne nekünk..
Közben csak félünk. Félünk a kudarctól, a veszteségektől és attól, ha döntünk és elindulunk a másik úton, senki nem áll majd mellettünk.
Pedig nem lenne nehéz megfogni egymás kezét és elindulni.
Mint mindenki, mi sem tudhatjuk mire vagyunk képesek, amíg meg nem próbáljuk és ki nem derítjük..
Vannak akik soha nem tudják meg, és aztán már csak bánják..
de ha tényleg bele adunk mindent, akkor határ a csillagos ég..
Csak merni kell elindulni. Csak az elindulás a nehéz.
Elindulni a választott úton és nem hátra nézni.. mert ha visszanézünk oda, ott csak a hitetleneket látjuk majd.. a gyengéket.. akik nem bíznak magukban.. akik mindig egy helyben maradnak, ahelyett hogy el kezdenének végre élni..
Lehetünk mi a példák.. akikre azt mondják, "hű nekik is sikerült.."
Mert sajnos a legtöbben csak abban bíznak amit látnak, ahelyett hogy saját magukban bíznának..
Hiszen fejben dől el minden..
Rajtunk múlnak a dolgok. A kérdés, hogy hiszünk-e magunkban..?!
*H

Te. Én. És az egymásnak hazudott igazságok..

Rá kellett jönnöm, mennyit érek, és mennyit ér ő az én életemben..
Hogy az egész csak szemfényvesztés volt, vagy maga a valóság..

Hogy elő hozta egy olyan oldalamat amit imádtam, és amiért őt imádtam.. de az egész közben semmit sem ért ha ő nem imádott érte..
Rá kellett jönnöm, hogy nem ő hozta ki azt az embert belőlem aki mellette voltam, hanem én saját magamból.. az akaratommal.. mert elég jó akartam lenni neki..
Lehet hogy ő volt az ok, igen.. de mit tehettem volna ha nem voltam biztos benne hogy ő kér-e mindabból amik együtt voltunk.. amik együtt lehettünk volna..

és a végén belebonyolódtunk a magunk se tudjuk mit akarunk igazából dologba..

vagyis, de.. tudjuk.. csak azt nem hogy hogyan is akarjuk.. hogy a dolgok értelmet nyernének-e ha folytatásra kerülne a sor.. ha esetleg együtt maradnánk..

Nem tudtuk hogy valóban szükségünk van-e a másikra, vagy csak azt akarjuk hinni..

Aztán már csak dobáltuk az érzéseinket egyik fiókból a másikba, majd néha elővettük hogy egymáshoz vághassuk..

pusztán a kétségeink miatt..

és mire észbe kaptunk, akkor már távolodtunk..

távolodtunk az egymásnak hazudott igazságoktól..

távolodtunk a másiktól..

Mígnem, már csak egész picinek láttalak az utca végén álló lámpa fénye alatt a félhomályban..

és azt hittem, nincs okod vissza fordulni..

Még csak hátra nézni se..

Egy szakadék két oldalára kerültünk.. nem nyújtotta egyikőnk se a másik felé a kezét, mert nem tudtuk hogy nem lenne hiába..

..és egyikőnk sem ugrott, hogy elérhesse a másikat, mert talán a hazugságok, amit az igazságnak hittünk, lehet hogy tényleg hamisak voltak..

Lehet hogy csak a szeretet illúziója volt bennünk..

hogy csak a kötődni akarás volt az okunk, hogy a másikkal maradjunk..

Végül megkérdezte miért akarok vele lenni.. én pedig nem tudtam válaszolni..

Csak egyszerűen akartam.. Őt akartam.. Ide nem kellettek miértek..

nem tudtam rá magyarázatot.. vagy talán nem is volt mit magyarázni..

Talán mindvégig a nem megmagyarázható kérdések elől bujkáltunk egymás háta mögött..

Próbáltunk úgy tenni mintha nem is léteznének..

Lehetséges hogy tudtuk a válaszokat, csak mi magunk sem tudtunk róla..

Egyszerűen nem akartuk, hogy a szavainknak súlya legyen.. hogy bárminek súlya legyen..

Nem akartuk, hogy bármi is fájhasson a másiknak..

T♥ 
*H

A felhők közül is figyelnek ránk.. :| :)

Annyi minden el szeretnék még mondani neki..
Annyiszor vissza szerettem volna tekerni az időt, csak hogy még egy kicsit vele lehessek.. hogy változtathassak a dolgokon.. csak hogy mi lett volna ha párszor máshogy szólok hozzá.. vagy ha valamit másként csináltunk volna..
Annyi minden el szeretnék még mondani neki..
Még most is bennem él a hangja, a nevetése.. ahogy a kezemet fogta..
és a szemei.. azok a barna szemek, amik miatt a világ összes barna szempárjába beleszerettem..
Emlékek..
Annyi minden megmarad bennünk.. akár egy jellegzetes mondat vagy mozdulat, illat.. bármi.. amiktől bárhol bármikor összeszorul a szívünk.. még mindig..

Mindenkinek az életében van sajnos egy vagy több olyan személy, aki nagyon hiányzik, de már nem lehet velünk.. már nincs itt.. és ez nem a mi döntésünk vagy az övé volt..
Akinek ott van a helye a szívünkben örökké..
Akinek a távozása miatt, soha semmi nem lesz már a régi..
Vigasztalhatjuk magunkat, hogy idővel majd jobb lesz.. meg hogy talán így kellett lennie... talán oka volt hogy  elment.. ez az élet rendje.. de nem tudom...
Miért nem alakultak a dolgok másképp..?
Annyi mindent el szeretnék még mondani neki..
Még most is sokszor gondolok rá.. és gondolkozom azon, hogy mi lenne ha még most is itt lenne.. mit csinálna.. milyen lenne.. mennyivel lenne más minden..

Titokban remélem, hogy ott ül fent az égen egy felhőn és figyeli azokat, akik fontosak neki.. azokat, akik gondolnak rá még mai napig is.. Onnan vigyáz ránk nap közben.. éjszaka pedig a csillagok közül ragyog le mindannyiunkra... hogy folyton velünk van.. hogy csak elköltözött egy jobb helyre..

Annyi mindent el szeretnék még mondani neki..

A szeretetünk sosem múlik el.. Sosem felejtjük el.. az emléke és hiánya örökre bennünk marad..
De sajnos az élet nem áll meg.. nem vár senkire..

Néha csak szeretném tudni az okokat.. hogy miért hagyott itt mindent? miért kellett? mi értelme volt?

Annyira sok éve már.. mégis ugyanúgy emlékszem mindenre..
Igen, ugyanúgy hiányzol..
Annyi mindent el szeretnék még mondani neked..

*H

Lehetsz..

Nem tudok rájönni, ki is vagy te igazából.. vagy hogy egyáltalán milyen szerepet szeretnél az életemben..
Mert lehetsz az, akiért bármit megtennék, ahogy lehetsz az is, aki csak szórakozik velem..
Lehetsz a hazug, aki elhiteti velem minden szavát, ugyanakkor lehetsz egy barát, akinek mindig ott a válla hogy ki sírhassam magam..
Esetleg lehetsz egy ellenség, akit a hátam közepére sem kívánok, vagy talán az, aki után a világ végére is elmennék..
Lehetsz az, aki miatt minden este sírva alszom el, vagy lehetsz csak egy közeli ismerős, akivel néha csupán pár szót váltok..
Lehetsz egy idegen, akivel egykor annyira fontosak voltunk egymásnak, vagy esetleg az is, aki minden reggel boldogan ébred fel mellettem..
Lehetsz egy csalódás, amit majd idővel talán kiheverek, vagy csak egy álom, amely néha vissza-vissza tér..
Lehetsz az is, aki a kezem fogja és a karjaiban tart, bármi történik, vagy akár lehetsz egy ártatlan 'szia' a szürke mindennapokban, ami színt visz mindenbe..
Lehetsz a veszély, ami vonz magához, vagy épp a tiltott gyümölcs, ami mindig édesebb.. 
Lehetsz az egyik legfontosabb személy az életemben, vagy az, akit soha többé nem akarok látni..
Lehetsz az, aki megvéd mindentől, ahogy az is, aki bármikor képes bajba sodorni..
Lehetsz a társam, aki örökre velem marad, vagy lehetsz egy hurrikán, ami teljesen magával sodor..
Lehetsz az, aki ellen harcolok, ugyanakkor az is, akivel együtt legyőzhetetlenek vagyunk..
Lehetsz a mosoly oka az arcomon, ahogy a pillangóké is a gyomromban.. pont ahogy a könnyeké a szememben is..
Lehetsz a seggfej, aki folyton átver és megaláz, vagy az, akinek a simogatására alszom el..
Lehetsz az ok, amitől minden megváltozik, vagy a csoda, amire már olyan régóta várok..
Lehetsz az, akitől félek, vagy az, aki miatt annyira boldog vagyok..  vagy talán lehetsz egy emlék, ami olyankor könnyeket, máskor pedig mosolyt csal az arcomra.. 
Lehetsz egy kívánság  00:00, 11:11, 22:22-kor, vagy minden hullócsillagnál.. ugyanakkor lehetsz az is, aki elől mindig is menekülni fogok..
Egyszóval lehetsz bármi az életemben.. A te döntésed..
De tudod mi vagy leginkább?!
Egy álom, amiről tudom, hogy sosem válik valóra.. ♥

*H

Kapaszkodom a szavaidba..

Soha többé nem fogok hinni neki.. Hülye vagyok mert csak áltatom magam azzal hogy mellettem a helye, és egyszer itt is lesz.. ha itt az ideje.. na meg az ígéretei..
Csak egyszerűen olyan jó hinni valamiben.. kapaszkodni valamibe ebbe a kicseszett kilátástalan egyedüllétben... elhitetem magammal hogy ő más.. mert el akarom hinni.. hogy vele tökéletes lesz minden..
De ez nyilvánvalóan nem lesz így.. és annyira rossz ebbe belegondolni..
De be kell látnom.. és el kell fogadnom a helyzetet.. nem ír, nem keres.. még véletlen sem futunk össze.. mert nincs ideje.. pedig állítólag mindenkinek arra van ideje, amire rászánja..
na meg a habiszti dumák.. mert minden más fontosabb.. hogy annyira sem erőlteti meg magát hogy írjon egy üzit és megkérdezze hogy vagyok.. semmibe se kerülne.. és ilyenkor azzal győzködöm magam, hogy talán szándékosan nem akarja fájdítani egyikőnk szívét sem..
Szerintem fogalma sincs mennyit gondolok rá.. hogy mennyit gondolkozom rajta..
hogy hányszor eszembe jutnak a nevetések.. az ölelések.. a csókjai.. a szavai.. és minden érintése..
és tudom, hülye vagyok hogy ezen rágódok és várok rá.. mert ugye nem érdemes olyanért küzdeni, aki nem akarja hogy küzdj érte..de ez van..
Azt akarom hinni, hogy ő is gondol rám.. és velem akar lenni.. csak talán fél.. vagy csak vár.. várja hogy végre itt legyen az ideje hogy velem lehessen.. hinni akarok benne..

Most meg itt ülök.. a kedvenc szürke pulcsimban, és írok.. mert így elviselhetőbb az egész.. kiírni magamból.. gondolkozom a miérteken.. gondolkozom a dolgok értelmén.. a naivitásomon.. rajta..
közben potyognak a könnyeim.. és legszívesebben képen törölném saját magam hogy "kapj már észbe te hülye.."
butaság.. de annyi bejegyzésem szól már róla.. csak tudnám miért.. mivel több ő mint a többiek.. miért gondolom annak.. kíváncsi lennék hogy vajon ez mindig így lesz-e..


Tudom hogy nem lesz semmi már a régi
Nem akarok én nagy dolgokat kérni
Érzem hogy minden egyszerűen köddé vált..
Érzem hogy minden egyszerűen csak elszállt..
Tudom nem jó ez így...
Tudom rosszul teszem...
Hogy nem kérek mást...
Csak hazudj még nekem...♥
 /Mr. Missh/


N♥  
*H

Hiába fáj..

Ha nem számítok neked akkor miért jöttél? miért voltál velem? miért mondtad hogy hiányoztam? miért csókoltál meg? miért öleltél úgy..? miért maradtál?!
Úgy gondolom volt választásod.. nem kényszerített senki.. te akartad.. tudtad jól mit teszel.. nem kértelek hogy maradj.. nem kértelek semmire.. mégis megtetted.. beértem volna egy sétával is, hogy beszéljünk.. csak hogy tudjam boldog vagy.. és egy mosollyal, amit annyira szeretek... de nem.. neked az nem volt elég.. tudtad hogy nem helyes.. mert állítólag őt szereted.. akkor miért?
És még ezek után azt állítod hogy nem vagyok fontos?! igen, biztosan nem jelentek semmit neked..
Hülye lennék elhinni, hiszen láttam a szemedben mindent.. éreztem hogy akárhányszor hozzámértél, a szíved szó szerint dörömbölt.. ott voltunk egymás mellett és fél percet sem bírtál ki hogy "véletlenül" ne érhess hozzám..
De ha mégis a másik kell, akkor cseszd meg..! Legyél vele.. Szeresd őt.. és tanulj meg együtt élni az érzéssel, hogy valahol nagyon mélyen, én mindig is fontosabb leszek..  és azzal, hogy nálam jobban úgysem akar senki téged..

Tudod, folyton győzködöm magam.. minden nap amikor csak eszembe jutsz, hogy miért gondoljak rád, miért foglalkozzak az egésszel, ha téged látszólag nem érdekel.. legalábbis ezt hazudod bele a világba.. hazudod saját magadnak..Könnyebb a megszokott életedet élni, mintha nem is léteznék, mint harcolni azért amitől igazán boldog lehetnél.. mint harcolni kettőnkért.. vagy csak megpróbálni..
Nem mondom hogy zökkenőmentes lenne.. mert nyilvánvalóan nem lenne az.. de totálisan megérné..

Eldöntötted magadban hogy nem menne.. hogy nem tudnák megbirkózni a helyzettel.. hogy így a legjobb mindkettőnknek..  de hé! nekem miért nincs beleszólásom ebbe..?!
Ha esélyt sem adsz valaminek, sosem tudod meg hogy mi lehetett volna belőle..

Aztán el fog jönni az idő, amikor bánni fogod.. kis idő elteltével rá fogsz jönni hogy volt esélyed.. hogy csak rajtad múlt minden.. de te elszúrtad..
Nem fogok már arra várni, hogy észbe kapj és azt mond: sajnálom..
Akkor már egy olyan emberrel leszek, aki nem félt kockáztatni.. aki nem döntött helyettem arról, hogy mi lenne a legjobb nekem.. Aki azért van velem mert ezt akarja.. és nem mással bohóckodik..
Bánni fogsz mindent.. minden bántást, minden elszalasztott érintést..
És tudod valahol sajnálni fogom.. de mégsem várhatok rád örökké..
Megtehetném.. sőt, meg is tenném, ha arra kérnél...
De te nem kérsz rá, és én így nem várok..
Így nem tehetem..
Mert várni a semmire, ami egyetlen szótól akár a minden lehetne.. értelmetlen.. butaság..

Csók; A lány, akit szeretsz, és aki téged is szeret.. csak azt nem tudni miért.. :)

N♥
*H

Mert a Föld nélküle is forog tovább.. :)

Összetörte a szíved.. igen.. nem hitted hogy képes lenne rá, de megtette.. aztán tovább állt..
Csalódtál.. na és?  nagy ügy.. történt már ilyen és fog is még biztosan..
Romokban az önbecsülésed a szíveddel együtt..azt hiszed a dolgoknak nincs értelme nélküle.. és minden olyan fájdalmas.. zavaros.. kilátástalan..
De ért ő egyáltalán annyit hogy ilyen rosszul érezd magad miatta?!
Az idő múlásával a romokat el tüntetheted, de a lyuk ott marad.. összeszedheted magad.. próbálhatsz továbblépni.. felejteni.. de ott lesz a tátongó üresség, ahol az ő helye volt.. és most csak a nagy semmi..
csak a hiány.. ami majd lassan megfakul, idővel egyre kevésbé fogod érezni, de nagyon sok időbe telik majd hogy teljesen eltűnjön és új dolgok költözhessenek a helyére..
Biztos lesz olyan, hogy azt hiszed eltűnt.. hogy nem hiányzik már.. de ez nem ilyen egyszerű sajnos..
Elő fognak kerülni emlékek.. egy dal, egy illat.. és újra fel erősödnek majd benned az érzések.. és te nem tehetsz ellene semmit.. előfog fordulni jó párszor amíg túl leszel rajta teljesen.. de hidd el, lesz majd idő amikor nem fog már érdekelni.. amikor nem fog földhöz csapni ha eszedbe jut a nevetése, vagy ha meglátod egy másik lánnyal.. csak idő kell... idő a szívednek hogy begyógyítsa a rajta esett sebeket.. hogy begyógyítsa önmagát.. idő, hogy elhidd, lehetsz még nélküle boldog..
Minden perc szenvedés után csak egyre erősebb leszel..
Aztán egyszer csak azt veszed majd észre, hogy van az életedbe valaki új.. valaki izgalmas.. vagy valaki olyan, aki eddig is ott volt, csak a puszta önsajnálattól nem vetted észre.. valaki, aki miatt a dolgok értelmet nyernek..
Aztán már csak azt veszed észre, hogy újra nevetsz.. hogy nem is gondolsz már rá..
Csak rá kell jönnöd, hogy semmi sem tart örökké..egyszer minden elmúlik.. és hogy a Föld nélküle is forog tovább..
*H

Mi lett volna, ha..?!

Mintha hasba rúgtak volna.. Nem éreztem fizikai fájdalmat, de belül összetörtem.. darabokra..
Ordítani tudtam volna egyetlen mondat miatt, ami már nem nekem szólt..
"Köszönöm hogy veled lehetek minden nap..♥"
Látni, hogy ilyet ír egy másik lánynak, rossz.. nagyon.. De tudni, hogy én szúrtam el, mert megvolt a lehetőségem.. még rosszabb..
Talán nem adtam bele mindent.. akkor még nem tudtam mit is veszítek valójában.. Nem tudom.. 

Egyszerűen élnünk kéne minden lehetőséggel, ami az utunkba kerül..megragadni erősen.. mert ha nem tesszük, később úgyis bánni fogjuk..
Azt gondoljuk, hogy úgy is lesz még ilyen alkalom.. de nem.. nem lesz.. és később a fejünkbe mászik a kérdés: vajon mi lett volna ha..?! mi lett volna ha valamit másképp csinálok..?! mi lett volna ha csak egyszer másképp szólok hozzá..?! Mi lett volna ha..? Talán semmi.. vagy talán minden.. talán megkaptuk volna amit akartunk.. talán boldogok lennénk.. vagy talán nem.. Túl sok a talán.. és ezeket már úgysem fogjuk megtudni.. Már késő.. túl késő..
 Nincs más, csak várni és bízni.. bízni, hogy egyszer talán a lehetőség újra kopogtatni fog.. bízni benne, hogy egyszer ő a tiéd lesz, miután ezerszer megbántad hogy az első alkalommal elszalasztottad.. csak bízni.. vagy szépen idővel elfelejteni.. és reménykedni, hogy boldog.. olyan boldog, amilyen veled talán sosem lehetett volna..  R♥ *H

Van ami örök♥

Az igaz barátság nem az, amikor sosem vesztek össze..és minden minden felhőtlen..amikor csak a jópofizás megy.. az sokkal inkább színészkedés, képmutatás..a látszat.. felszínesség..
Akik valóban igaz barátok, azok nem feltétlen értenek egyet mindenben...és ezt nem is félnek kimondani a másiknak.. lehet mosolyszünet, veszekedés, bármi..amibe a szimpla barátságok tönkremennek.. de ha valóban igazi az a barátság, akkor úgysem bírják ki hosszabb ideig egymás nélkül.. mert szükségük van a másikra..kapaszkodnak.. mert annyi minden áll mögöttük, hogy azt nem képes elsöpörni semmilyen veszekedés, pasi, félreértés vagy kavarás.. és biztosan tudják, hogy a jövőben az akadályokkal is csak úgy lehet szembenézni, hogy fogják egymás kezét.. ♥

ui: szóval drága barátnőm, nem szabadulsz.. :$ ♥

A jégszívű csoda..

Az a srác, aki megszeg minden szabályt..
Akit a lányok próbálnak elkerülni, mégis ő minden vágyuk..
Akit féltesz, csodálsz, utálsz és szeretsz egyszerre..
Akinek a szíve jégből van.. annyira fagyos és kemény.. közben annyira törékeny..
Kiolvasztani?! Lehetetlen..
Sokan próbálták, sokszor, sokféleképpen.. eredménytelenül..
Ha ő nem olvasztja ki önszántából csak neked, másképp semmi esélyed.. Tehetsz bármit..
Ha esetleg mégis, az csak kamu.. csak elhiteti veled és csak ideig-óráig tart majd.. a mennyországba repít, megmutatja hogy minden vele töltött perc csoda.. aztán tovább áll.. mintha sosem kellettél volna neki..
Tudod hogy veszélyes, és tudod hogy fájni fog.. mégis annyira vonz magához..
Elhiteti hogy ez neked is jó, te pedig bármit kérdés nélkül elhiszel neki..
Mert játszik, szüntelenül és folyamatosan..

Egy angyal és ördög egyszerre.. épp ezért kiszámíthatatlan.. mert sosem tudhatod éppen melyik álarca mögé rejtőzik..
Egyszer a pokolban érzed magad, aztán a felhők felett.. és belezúgsz úgy, hogy észre sem veszed.. és ő pontosan tudja hogy mit tesz..
Játszik mint egy kisgyerek, akire vigyázni akarsz, de folyton meglóg a kezeid közül..
Az örök javíthatatlan, mégis az örök ideál.. aki sosem nő fel..
Mellette hercegnő, kislány, díva és amazon lehetsz egyszerre.. akármi.. mert mellette bármi lehetséges..
*H

Hazudni a másikért..

Attól hogy nem szólok semmit, az még nem azt jelenti hogy egyet értek azzal amit csinál..
Utálom nézni, hogy megbántja azokat az embereket akik fontosak nekem és ugyanúgy a barátaim...
Csak úgy szórakozik az emberekkel..
Közben elhiteti mindenkivel hogy ő a tökéletes, hibátlan hercegnő..

Mond, hova tűntél? hova tűnt a vidám, vicces és aranyos lány akit a barátomnak nevezhettem és feltétel nélkül bízhattam benne? aki mellettem állt, bármi volt..?!
Vagy mindig is ilyen voltál, csak én nem vettem észre? Mikor lettél ilyen? Vagy egyáltalán miért?!

Vajon az én feladatom lenne visszarángatni a valóságba?! Vagy hagyjam hagy menjen a feje után és tanuljon a hibáiból..?!
Talán nem figyeltem rá eléggé hogy jó felé lökdöshessem.. vagy talán mindig is mások voltunk..

Ha nem támogatom valamiben, akkor már rögtön nem vagyok barát?! hogy is van ez?!
Miért kéne minden hülyeségével egyet értenem?
Egy barátság nem ilyen.. igen, elfogadom olyannak amilyen.. de lehet hogy én ebből már nem kérek..
Vajon mekkora pofon kell majd az élettől neki ahhoz, hogy felnyissa a szemét?!

Nem tudom mikor vagyok szemetebb, ha elmondom az igazat, kitálalok és elárulom az állítólagos legjobb barátnőmet, vagy ha ő érte hazudok olyanoknak, akik nem érdemlik meg..
Én már nem akarok bele bonyolódni a hazugságaiba..
Nem éri meg átverni olyanokat, akik bíznak bennem, azért hogy neki jó legyen..
és az a baj, hogy valamilyen szinten szerintem ő azt gondolja hogy attól függetlenül hogy momentán nem vagyunk jóban, ennek valami alap dolognak kéne lennie.. hazudni a másikért.. de milyen áron?

Csak el kell dönteni, hogy melyik az a pont, ameddig el lehet menni.. ameddig fair az egész..
hogy egyáltalán mi lenne a helyes..

*H

Felesleges olyanért szenvedni, ami meg sem történt..

Ha képes voltál lemondani rólam, talán sosem akartál igazán..
Most meg ölelem a semmit, helyetted.. az emlékeinket szorítom magamhoz, amiket képtelen vagyok elengedni.. nem megy.. erősen tartom az együtt töltött idő minden pillanatát..Egyszerűen úgy érzem, nem kell más.. nem tehetek róla.. és talán nem is akarok..

A hiányod időről időre belém hasít.. Nem tudlak kiverni a fejemből.. bár megtehetném.. de nem megy.. mozdíthatatlanul ott ragadtál.. minden ébredésemben, minden lélegzetvételemben ott vagy..
Nem tehetek róla.. talán ott a helyed, talán nem.. mégsem mozdulsz..
Így nem tehetek mást, csak várok.. várom hogy elmúljon.. várom hogy visszagyere..vagy hogy ne hiányozz többé.. Neked egyszerűbb kerülni azt ami túl bonyolult, ami fájdalmas lehet.. azaz engem.. színészkedhetsz mások előtt.. eljátszhatod hogy téged ez az egész nem érdekel..
de előttem nem.. nekem nem tudsz hazudni.. látom ahogy rám nézel, érzem abban ahogy hozzám érsz.. mikor beszélsz hozzám.. érzem ahogy beleborzongsz akárhányszor meg érintelek..

De te mégis falat építettél kettőnk közé, hogy ne fájjon egyikőnknek se.. hogy el se kezdjünk bármit is...
hogy aztán ne veszíthessük el egymást.. hogy ne szenvedés legyen a vége..
Hiába rombolnám le a falat vagy másznék át, már egy ideje nem vagyok biztos benne hogy lenne egyáltalán értelme..vagy hogy várnál rám a túloldalon..

És tudod, pont ezért utállak.. mert magad ellen harcolsz.. ellenem.. ellenünk..
Mert megmutattad milyen a felhők felett, majd rájöttél hogy ezt neked nem lenne szabad, és aztán egyszerűen a földhöz vágtál, és ott hagytál..és tudod ez szemétség..

Nem tudod már mit érzel, és lassan én sem.. egyszerűen csak hiányzol.. hiányzik minden, ami veled vagyok, minden amik együtt vagyunk.. minden ami te voltál.. és hiányzik az, amilyenné melletted változik a világ..
Nem mondtuk ki hogy vége.. és nem is fogjuk.. ahogy azt sem mondtuk ki soha, hogy valami igenis elkezdődött.. veled és velem.. velünk.. szóval ami nem is volt, azért kár szomorkodni..

N♥
*H

Barátság? pff..a francokat..

Az idő múlásával sok mindenkinek megváltozik a szerepe az életünkben..
Valaki több lesz mint barát.. ha akarjátok ha nem..
valakiben aki eddig nem volt  a szíved csücske, előfordulhat hogy feltétel nélkül bízni fogsz.. hiszen az élet tele van meglepetésekkel.. és bajban derül ki hogy kire számíthatunk valójában...

és valaki, akiért eddig a tűzbe tetted volna a kezed, szép lassan semmivé válik a szemedben..
ebben az esetben hagyni kell hagy menjen.. hihetted hogy mennyire erős a barátságotok, ha az csak kamu dolgokra épült.. élhettetek át együtt bármit.. ha ő képes lemondani a barátságotokról, akkor te miért ne tehetnéd?!
Most jöhetnének a miértek.. de nem.. hiába vagy mellette és segíted ha erre kér, vagy akár ha nem szól de tudod hogy szüksége van rád.. hiába teszel meg mindent ha ez nem kölcsönös... ha számára mindig lesznek fontosabb dolgok nálad és cserben hagy akkor ennek nincs értelme.. ez a dolog oda vissza megy.. hiába lenne szükséged rá ha ilyenkor sehol nincs.. ha őt nem érdeklik azok a dolgok amik számodra annyira fontosak.. ha csak magával törődik.. fel kell tenni a kérdést magadban, hogy van-e értelme az egésznek..?
egyszer nálad is be fog telni a pohár.. és rá fogsz jönni hogy az ilyenekkel nem kell, és nem is szabad foglalkozni.. meg sem érdemli.. ha annyira akarja akkor forogjon körülötte a világ..legyen úgy boldog.. nélküled..mégis eszébe fogsz jutni.. és hiányolni fog majd ha épp történik valami és szüksége lenne rád..rá fog jönni hogy te mindig mellette álltál.. ilyenkor csak rá kell mosolyogni és emlékeztetni, hogy őt nem érdekelte mikor neked kellett volna a támogatása.. de mégis mellette leszel, mert te nem vagy olyan mint ő.. mellette leszel amíg szüksége van rád.. hogy aztán a későbbiekben újra pofára ejthessen..
*H

A ki nem mondott szavak..

A ki nem mondott szavak..
Amelyek sosem hagyták el a számat.. mégis beleégtek a szívembe..
Annyiszor feküdtem mellette csendben.. annyiszor néztem miközben alszik, vagy csak elgondolkozik valamin.. annyiszor elmondhattam volna mi jár a fejemben..
Annyiszor beszélgettünk át éjszakákat.. annyira egyszerű lett volna kimondani..
De éreztem hogy amint kimondanám, a szavaim óriási súllyal csapódnának a sötétségbe.. fájdalmasan.. visszafordíthatatlanul.. amit úgyis a megbánás követne..
Nem tudott volna mit kezdeni velük.. így nem lett volna értelme..
Annyiszor elmondtam volna hogy azt szeretném hogy velem maradjon.. és hogy mennyire szükségem van rá.. hogy nem akarok mást csak őt..
De ez  úgysem érdekelte volna..
Annyiszor bántott meg..és fel sem tűnt neki, hogy ez nekem mennyire fájt..
Majd kis idő múlva jött csak úgy.. és ismét elvarázsolt..
Ilyenkor úgy az arcába vágtam volna hogy  nem teheti ezt.. nincs joga.. nem forgathat fel mindent csak úgy, amikor épp kedve tartja..
De nem tettem.. egyszer sem...minden alkalommal mikor visszakaptam, próbáltam jobb lenni önmagamnál..
hátha többé nem hagy el.. hátha megérti mennyire fontos nekem..
Hiába mondtam volna ki egyszer is mit érzek, mit gondolok.. úgysem értette volna meg.. így nem tettem meg egyszer sem.. mert így nem okoztak sebet a szavaim, sem önmagamnak sem neki.. mert így egyszerűbb volt..
 
T♥
*H

Az élet olyan, mint a szempillaspirálozás a buszon..

A minap pont véletlen, vagyis szokásomhoz hűen késésben voltam.. szupergyors öltözködéssel, vasalt hajjal és félig kész sminkkel rohantam a buszhoz..
Pechemre el is értem.. (nagyon tudok..) szóval beültem hátra hogy befejezzem a félbehagyott sminkemet..
Nagy erőkkel próbáltam a zötykölődő buszon a szempilláimat kifesteni, de mindig jött vagy egy kanyar, vagy egy nagyobb bukkanó..amik után mindig egy fekete festék folttal lettem gazdagabb az arcomon.. és alapból végig hepehupás volt az út.. hálát adtam miden buszmegállóért amikor hacsak egy percre is de megálltunk..

Mint az életben.. igyekszünk jól csinálni a dolgokat és a tökéletességre törekedni..
De néha jön egy-egy kanyar, kátyú, bukkanó, amik csak meg nehezítik az amúgy sem egyszerű utunkat..
És mikor jön valaki az életünkbe, vagy történik valami, aki/ami miatt egy kis ideig nyugiba maradhatunk.. boldogan.. az annyira jó..

Csak hát semmi sem tarthat örökké..
Van aki felszáll, van aki leszáll útközben.. de tovább kell indulnunk.. bizonyos emberek nélkül.. és új utasokkal.. egy-egy fekete festékpöttyel az arcunkon..vagy egy-egy karcolással a szívünkön... 
*H

"Akiért te bármit megtennél, annak te sosem leszel elég jó.."

"Akiért te bármit megtennél, annak te sosem leszel elég jó.."

 
Ha ez tényleg így áll, és tényleg tehetek bármit, az úgy sem ér semmit és úgyis felesleges, akkor lehet el kéne gondolkozni..
Egyrészt, nekem mindenképp rossz lesz nélküle.. hiszen szeretem.. mégsem lehet az enyém..
Másrészt, ha van olyan személy, aki rólam gondolkodik így, hogy bármit megtenne értem, mint én azért a lököttért, nem érdemel annyit hogy ő legalább boldog legyen?!
Ha én vagyok az, aki boldoggá tudná tenni, ha engem akar, akkor miért ne?
Ha már én úgysem lehetek az.. legalább ő..
Ez most nem az önfeláldozó rizsa.. csak szimplán bele gondoltam..
Aztán kitudja.. lehet hogy nem is lesz olyan vészes.. sőt.. benne van a pakliban hogy a végén még én is boldog leszek mellette..vagy nem tudom..
De fair dolog valakivel így együtt lenni..?! Hogy közben mást szeretek..? hogy közben más miatt vagyok szomorú..? tud ő úgy boldog lenni mellettem, ha én nem vagyok az?!
Bonyolult ez mindenhogy..

Linger - Várunk ♥

Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem..?
/Maggie Stiefvater- Linger/

Mosolygok..??

Emléked mosolyogva tépem szét..

Emlékszem mindig mikor megláttam, a szívem a torkomban, a világ forgott..
Akárhányszor velem volt, kiszedett a szívemből egy darabot, hogy az övé lehessen, én pedig vidáman adtam oda.. Nem gondoltam bele mi lesz, ha már nem kell neki.. igazából bele sem akartam gondolni. Inkább csak bíztam.. bíztam benne hogy nem lenne képes bántani..
Minden rossz gondolatot, ami ellene szólt, ami óvatosságra intett, száműztem az agyam egy eldugott zugába.

Feltétel nélkül megbíznom kellett benne..mert így akartam.. igaz, ezt sosem kérte.. Elérte hogy kérdés nélkül elhiggyem minden szavát.. miközben tudtam hogy ez őrült nagy butaság..
Ilyenkor az agyamban eldugott dolgok jutottam eszembe, majd gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot..
Boldog voltam mellette.. Féktelen. Szabad. Legalább is azt hittem az vagyok.. mert az akartam lenni.. és Én Vele akartam az lenni.. Nem hittem hogy neki mást jelent.. Egyik percben még fontos voltam, aztán már nem.. olyan könnyedén hagyott ott minden alkalommal mikor épp megunt, amilyen könnyen vissza is tért utána mindig.. és úgy tett mintha mindig is mellettem lett volna a helye.. mintha semmi sem történt volna..

Emlékszem mindenre. Minden rosszra és minden jóra.. Minden kicsi harcra és minden nevetésre..
De arra a legjobban, hogy egyszer sem hallottam, hogy azt mondta volna hogy szeret.. Egyszer sem. Mert talán ez nem is volt így. Talán soha nem szeretett igazán..
Amikor már nem volt szüksége rám, a szívem darabjait szanaszét dobálta mintha értéktelen lenne.. lehet neki az is volt.. én pedig szedegethettem össze utána..
Akárhányszor egy darabja földet ért, ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de őt ez nem érdekelte.. Nem lett volna egyszerűbb egybe odanyomni a kezembe hogy 'tessék te hülye itt van.. most inkább máséval játszok tovább egy kicsit..' ?!
Akkor is fájt volna igen, de könnyebb lett volna.. A szívemnek és az önbecsülésemnek mindenképp..
Csak játszotta volna el hogy kicsit is érdekli az egész..

El hittem magamnak is, hogy ő volt az aki kell nekem.. Közbe lehet hogy mégsem.. Talán egy percig sem érdemelt meg.. Mit is vártam? Nem ígért semmit, és ezt tudtam jól.. de naiv kislányként mégis reménykedtem..
Mára megtanultam hogy az ilyenek nem érnek annyit sem, hogy egy percig szomorú legyek miattuk.. és hogy nem szabad száműzni azokat a dolgokat amik segíthetnek abban hogy ne ez legyen a vége..
Ezek után mosolyogva tépem szét az emlékét és dobom ki a kukába, minden fájdalommal együtt amit nekem okozott..
Mintha tényleg képes lennék rá..
T♥
*H

Nem kellesz többé..

Nem leszek az aki azt mondja szüksége van rád..
Nem leszek az aki meg gondolja magát..
Most már tényleg vége.. Át lépted a határt..

Nincs szükségem rád, nem..
Nem nem nem nem..
Nincs szükségem rád, nem..
Nem nem nem kellesz többé..

Aztán rájönni, hogy hoppá, mégsem vagy annyira fontos..

 
"Csalódni akarsz? Csak bízz meg az emberekben.."

Miért van az, hogy mindig az bánt meg, akitől a legkevésbé várnád?!
Akire a lehető legnagyobb szükséged lenne.. a támogatására, a jelenlétére..
Aztán rájönni, hogy hoppá, mégsem vagy annyira fontos a másiknak mint hitted.. mint ahogy azt szeretnéd.. mint ő neked..
 
Miért hisszük hogy számítunk a másiknak?!
Eleve minek kell okot adni rá hogy ezt higgyük?! Mikor amint úgy adódik, bebizonyítják  hogy ez hiba volt..
*H

Nem tehetjük mindig azt ami a helyes..

Engem nem érdekel hogy mit csinálsz, vagy kivel vagy..
Mert tudom, hogy minden kicseszett nap gondolsz rám, és ott vagyok a fejedben.. Elalvás előtt, vagy mikor épp őt öleled..
Az együtt töltött idő minden emléke benned van... aminek nem árt sem az idő, sem a kétségek..
Harcolsz saját magad ellen..
 
De nem tehetjük mindig azt ami a helyes.. mert néha attól hogy helyesen cselekszünk, még nem leszünk boldogok..
N♥
*H

Csak úgy elsétálsz...

Nyújtom feléd a kezem, te pedig csak nézel rám és tétovázol..
Nem tudom, hogy őlem félsz, vagy saját magadtól.. Mégis melyikőnk érzéseiben nem lehetsz biztos..
Egy karnyújtásnyira vagy, mégsem ölelsz meg. A másodpercek fájdalmasan lassan kúsznak, egyik a másik után.
A szemeid pontosan tükrözik a gondolataid, amit néha jó dolognak tartottam, de most inkább kétségekkel áraszt el. Tizedmásodpercenként váltakozik benne a rémület, remény, gyűlölet, fájdalom, bizonytalanság és szeretet.. mikor épp mi..
Nem bírsz velem maradni és mégis képtelen vagy elhagyni. Odalépsz hozzám, és a szád alig érezhetően simul az arcomhoz, majd azt mondod: sajnálom.. érintésedre villámcsapás szerűen hasít belém a felismerés, hogy csak úgy el fogsz sétálni.. Szinte elmenekülsz.. Válasz nélkül. Döntés nélkül. A dolgok felelőssége nélkül. Most már távolodsz tőlem, és én könnyes szemmel üvöltöm utánad a forró nyári éjszakába a szavakat:
-Jó, hát menj! -Tűnj csak el!
Miközben csak arra vágyom hogy maradj velem..♥
*H

Egy ponton majd rájössz..

Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha meg állsz.. Hagyd őket békén.. Sétálj el.. Ez nem olyan, mintha nem próbálkoznál..Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között.. Ami tényleg a tiéd, az úgy is a tiéd lesz, ami pedig nem, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgy sem lesz soha...

Az agyam és a szívem..

    Az agyam és a szívem ölik egymást..

    Mert ami az agyam szerint helyes, az a szívemnek iszonyúan fáj..

    Ami a szívemnek jó, az ellen az agyam sikítva ellenkezik..

    Nincs arany középút, nincs kompromisszum, sem megegyezés, mert sehogy sem jó..

    Ha a szívemre hallgatok, boldog leszek.. de viszont mindig ott lesz a félelem és az      
    elővigyázatosság bennem a múlt sebei miatt..
    De ha az agyam nyer, akkor mindig érezni fogom azt a keserű szomorúságot a szívemben,
    amiért nem kapta meg amire szüksége van..

    

    Az eszem tehát tombol, tör-zúz, ellenkezik, hogy ezt nem szabad mert hülyeség, mert fájni fog..
    De a szívem ezt meg sem hallja.. csak vigyorog a rózsaszín felhők között, és állítja hogy ez most
    más lesz..
   
    És végül, ha az agyamnak lesz igaza, és a szívem újra összetörik, az majd összefont karral,
    fejcsóválva mérges tekintettel mondja hogy: én megmondtam..figyelmeztettelek..'
    De ha a szívemnek lesz igaza, és Ő most tényleg megváltozik és minden más lesz mint legutóbb,
    akkor..
    Ja nem, ilyen úgysem lesz..

    *H

"Nem érdekel már.." Legszebb♥

Én voltam az aki érted megtette amit lehetett..
Mert veled ellentétben én tudom mi a szeretet..
Minden ujjamra kaphattam volna tudod olyat,
ki a két kezével hozza le nekem a csillagokat..
De tettem rá magasról, mert te voltál az egyetlen...
Azt hittem veled én a főnyereményt megnyertem..

Megígérted..

Nem foglalkozom veled többé..
Majd jössz ha akarsz. Velem leszel ha akarsz. Ha úgy gondolod hogy itt az ideje..
Én várni foglak. Nem mondom hogy nem fogom közben szabadon élni az életem, hisz te is ezt teszed..
De várni fogok rád, hiszen megígérted hogy jönni fogsz, és ez az ígéret az, amibe minden nap kapaszkodom.
Nem biztosíthatom hogy nem fogom néha feladni és hogy nem akarlak néha majd elfelejteni, mert fájni fog. Hogy nem lesz elegem a várakozásból.
De várni foglak legbelül.
Mert hiszem hogy jössz majd. Mert jönnöd kell.
Mert nekünk együtt kell lennünk.. Mert ez nem lehet másképp..♥

N♥
*H

Ennek így kellett lennie..♥

Soha nem hittem azokban a megrendezett tökéletes filmbéli csókokban.. Nem hittem hogy valami ennyire tökéletes lehet. Amikor állnak a naplementében és a nyálas zene megszólal a háttérbe, sőt még a főszereplő hölgy lába is fellibben, aztán a többit tudjuk. Úgy voltam vele hogy ilyen tökéletes pillanat nem létezik. Mégis mikor megtörtént, mikor életem addigi legtökéletesebb csókja a számon csattant, rájöttem hogy de igen, mégis. Azóta akárhányszor eszembe jut, beleborzongok.
Emlékszem a hűvös nyári éjszakára, az ujjai érintésére a derekamon, az illatára, a szájára, az érzésekre amik bennem kavarogtak. Arra, hogy az eszembe akartam vésni a múló pillanatok-percek, érintések, minden egyes részletét. Kitörölhetetlenül..
Csak én és ő. Ketten. Miközben biztosan tudtuk, hogy nem szabad..♥

N♥
*H

♥

Nem csak arról szólt az egész, hogy majdnem elvesztettem, és a közelemben akartam tartani..
Nem csak a vágyról.. Hanem arról, hogy úgy aludtam el, hogy a mellkasa a hátamhoz simult, és éreztem, ahogy a szívverése az én szívem ütemére lassult.. Arról, hogy felnőttem, és rájöttem, hogy az ölelő karja, az illata, amikor alszik, a szuszogása maga az otthon, és minden, amit csak egy nap végén kívánhatok... ♥

/Maggie Stiefvater: Linger - Várunk/♥

Van a szerelem..

Van a szerelem.. A szerelem, amely nem évszakfüggő.. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással.. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda.. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át.. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog..

Azt hittem minden más lesz..

Azt hittem minden más lesz azután az éjszaka után. Hogy ez az a pont, mikor a dolgok változni kezdenek majd, és végre minden rendben lesz. De hát tévedtem, ismét, mert mért ne. 
Másnap folytattuk az életünket ugyanúgy, ahogy addig..egymás nélkül. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem láttam volna a boldogságot a szemedben, mintha nem öleltél volna úgy, mint akit soha többé nem akarsz elengedni, mintha nem akartad volna ugyan annyira te is az egészet..
Mintha meg sem történt volna.. 
Nem keressük egymást, mert fájdalmas lenne.. mert értelmetlen.. mert túl bonyolult és túl nehéz..
N♥
*H

Harcolni valakiért..

Butaság, hogy harcolj valakiért.. Miért kellene harcolni?
A szerelem nem arról szól, hogy harcolj és ne add fel, és tarts ki vagy szerezd meg őt mindenáron..
Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni.. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled, mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek, mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet.. Ha mégis, akkor az csak kifogás.. A szerelemben mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi..!

Ő sem tökéletes, csak te látod annak..♥

Ott volt az álmomban.. Megint..
Csak az álomvilág az, amiben boldog lehetek vele.. Ahol mi együtt lehetünk..
Mintha a tudatalattim jelezni próbálna, hogy igen, ez az ami kell neked.. Ő az, akire szükséged van.. Mert rá meg éri várni.. Mintha ő lenne az, aki képes megmászni a szívemet körülvevő több méteres kőfalat..
Aki a puszta jelenlétével lerombolná az egészet..
Mintha az neki semmiség lenne, amibe már oly sokan belebuktak..
Belegondolva, lehet hogy jobb is, ha ő megmarad az álmaimban szereplő tökéletességnek..
Mert a valóság úgy is mindent csak elront.. és rá kéne jönnöm, hogy ő is csak egy hétköznapi srác, aki ha igazán akarna, már réges rég mellettem lehetne..

N♥ *H

♥!

Nagyon szar amikor az akiért mindent megtettél..
Egyik napról a másikra lesz ellenfél..
És köddé válik az együtt eltöltött idő.. 
Beszélnék én veled, csak tudod már nincs miről..

Hitted egyszer..♥

Hitted egyszer, hogy lesz egy olyan fiú, aki külsőleg és belsőleg is elfogad..
Hitted hogy valaki szeretni fog, annak ellenére, hogy néha duzzogós és hisztis vagy..
Szerettél volna valakit, akivel szívből lehet nevetni, elfelejteni közbe a hétköznapi dolgokat, akiről tudtad, hogy akkor is kíváncsi a titkodra, amikor azt mondja sértődékenyen, hogy őt nem is érdekli.. és persze 1 perc múlva kiszedi belőled..
Amikor egyszerűen nem kell kiszedni, elmondod..
Aki fogja a kezed még akkor is amikor olyat tettél, ami neki nem tetszik..
Amikor tudod, hogy nem kellenek szavak a mondanivalójához, csak egy tekintet, ami mindent elárul..
Ismerni minden kis apró ellenséges tulajdonságát és tudni, ugyanúgy szereted, mint a jót, még akkor is ha felhúzod magad.. Szinte fáj, amikor elbúcsúzol tőle..
Minden porcikáját imádni és hinni, sose lesz vég..
Hallgatni, amikor mondja hogy mosd le a sminket, mert neki úgy jobban tetszel..
Amikor összekócolja a hajad, egy szál pólóban mellette lenni miközben közli hogy szeret..
Ilyenkor érezzük, ő a mindenünk.. ♥

Hogy hiányzik-e?!

Hogy hiányzik-e?! Igen!
Nagyon és fájdalmasan..
De nem lennék képes újrakezdeni vele mindent..
Az önbecsülésem és a szívem nem bírná ki még egyszer hogy elhagyjon..
Mégis, akárhányszor a közelemben van, vagy a szemembe néz, arra az egy pillanatra is a szívem begyógyul..
és abban a pillanatban csak ő számít..
Aztán elmegy mellettem és minden ugyanolyan lesz.. fájdalmas és hétköznapi.. Mert akármilyen fájdalmas, ő már nem hozzám tartozik..
 
T♥
*H

Amit teszel, és amit tenni szeretnél..

~Amit teszel, és amit tenni szeretnél, nem mindig ugyan az.. Ezért van az, hogy meg szeretnéd csókolni, de csak rámosolyogsz..:$

Egyszer csak elérkezik a pillanat..

Egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor annyi butaságot tett a különválásotok óta, hogy egyszerűen már nem érdekel..
Nem érzel semmit.. Mikor már nem üt szíven ha arra gondolsz, milyen érzés hozzábújni, milyen hogyha nevet..
Mintha már nem hiányozna..
És csak a nagy ürességet érzed, mert már nincs ott az életedben..
nincs helye ott a szívedben.. mert Te nem akarod hogy ott legyen.. mert már nem akar ott lenni.. :/ ♥

 
T♥
*H

Shiver - Borzongás ♥!

"Megcsókoltam. Semmi vadállati, a szám épp hogy súrolta az ajkait. Még ott, abban a pillanatban elemeztem a csókot: a lehetséges reakcióit, a lehetséges értelmezését, ahogyan a borzongás végigfut a bőrömön, a másodperceket, az ajkam érintése és a szeme kinyitása között.

Rám mosolygott. A szavai gúnyosak voltak, de a hangja gyengéd:

– Ez minden? – Újból az ajkához ért a szám, de ezúttal egészen más volt. Hat éve váratott magára.

Narancs és vágy izét éreztem a csókomtól életre kelt ajkán. Az ujjai végigfutottak a halántékomon, és a hajamba túrtak, mielőtt átölelte volna a nyakamat. A keze élő volt és hűvös a bőrömön. Vad voltam és szelíd, egyszerre szaggatott ronggyá és gyűrt a létezésbe. Emberi életemben először nem kószáltak el a gondolataim, hogy dalt írjanak, vagy elraktározzák a pillanatot, hogy később felidézhessem. Életemben először itt voltam és nem máshol..
Aztán kinyitottam a szemem, és csak Grace volt meg én – semmi más, csak Grace és én –, ő összeszorította a száját, mintha a csókomat tartotta volna magában, én pedig magamhoz öleltem a pillanatot, amely olyan törékeny volt, akár egy kismadár a tenyeremben.."
/ Maggie Stiefvater - Shiver /

A szeretet..

~A szeretet néha ezt teszi az emberrel.. Valahogy ott ragadunk azon a helyen, ahol a szerelem elhagyott bennünket, miközben a világ forog tovább..:/

Lehet hogy minden hazugság volt?!

~Lehet hogy minden hazugság volt?
Egyetlen érintése, csókja, ölelése sem volt igaz?
Mindent amit mutatott félre értettem?
Soha egy percre sem érdekeltem igazán?
Csak annyit jelentettem neki, hogy volt egy hülye aki mellette volt, szerette és vigyázni akart rá, bármilyen hülyeségeket is csinált..?! :/
 
T♥
*H

Csak veled együtt lehet szép..♥

El akarlak felejteni, hagyni már a f*szba..
Csak én nem leszek olyan aki saját magát átb*ssza..
Érzem azt hogy te sem felejtettél el még engem,
és hogy kézen fogva fogunk sétálgatni mi még ketten..
Vagy ez is csak egy álom? túl homályos lett minden..
Kajak hülye vagyok, hogy én neked mindent elhittem..
De te sem vagy jobb nálam, ugyan olyan vagy mint én..
Lehet hogy csak véletlen fújt minket össze a szél..
De olyanok történtek velünk amiket nem felejtek..
Most először és utoljára kimondom hogy SZERETLEK..♥

Nem értelek..

~Nem értelek.. és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok..
Épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál.. most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már kapaszkodni sincs kedved...:/

Miatta..

Ő volt az, aki miatt nem csak elviseltem a napokat hanem jól éreztem magam..
Ő az egyetlen aki mellett a körülöttem lévő rossz nem létezett...Ő volt a védelmezőm.. Aki egybe tartott..
Miatta volt bennem az erő, amivel képesnek éreztem magam bármire.. Ő miatta mosolyogtam nap mint nap..
Miatta keltem fel reggel.. miatta vészeltem át a napokat arra várva hogy vele lehessek..
Miatta voltam olyan boldog..
amíg a dolgok változni nem kezdtek..
Elvesztettem..
Talán nem én voltam az, akit tényleg szeretni tudott volna..

T♥
*H 

Miért..?!

~Miért adunk második esélyt, mikor más még az elsőre vár..?!

Hiányzik..

Hiányzik, hogy valaki megkérdezze merre vagyok..♥
Hiányzik, hogy valaki feldobja az éjszakáimat..♥
Hiányzik, hogy hiányozzak valakinek..♥
Hiányzik, hogy valaki akarja az öleléseimet..♥
Hiányzik, hogy valaki mellett legyek..♥
Hiányzik az, hogy valaki törődjön velem..♥
Hiányzik, hogy valaki emlékeztessen arra, mennyire különleges vagyok..♥
Hiányzik, hogy fontos legyek valakinek..♥

Rettegek attól..

~Rettegek attól, hogyha egyszer meglátom, egyszerűen semmit nem fogok érezni amikor ránézek..
csak a közömbösség lesz.. nem lesz jelentősége a barna szemének, az együtt töltött időnek, és az érzéseknek, amiket egymásban ébresztettünk...
Félek, hogy nem lesz része az életemnek.. és én sem az övének..
 hogy csak két idegen leszünk, akik egyszer boldogok voltak együtt..



T♥
*H

Elgondolkodtam..

~Tudod.. Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba, mi lenne, ha nem adnám meg a számom neked, mi lenne ha nem válaszoltam volna az sms-edre.. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ismernélek.. Nem tudnám, milyen az, ha megölelsz, milyen érzés, ha puszit nyomsz az arcomra.. Még azt sem tudnám, milyen édes vagy, ha mosolyogsz.. Így hát tudod mit, örülök, hogy megismertelek, örülök, hogy fájdalmat okozol nekem, mert legalább tudom, hogy létezel.. Legalább tudom, hogy vagy, vagyis voltál nekem..