De van, hogy már nem talállak.. Szép lassan eltűnsz, mint a reggeli pára az ablaküvegről..Nem simogat már kezed, és szemed sem néz rám úgy mint rég.. Már nem vagy itt velem, csak az emléked ami kitörölhetetlenül belém égette magát, és ott van bennem mint egy heg, melyet aztán már örökké hordozunk.. Cipelem a hiányoddal együtt ami szívemre nehezedik nap mint nap minden percben, bizonyítva azt, hogy nélküled már semmi sem lesz a régi.. De mégis az egyetlen dolog, ami emlékeztet a csodára ami egyszer az enyém lehetett..
Már nem talállak, eltűntél a mosolygós reggelekkel együtt.. Szorítom magamhoz a múltat.. A múltat, ami nélkül te sem létezel..
Könnyes szemmel, sikítva követellek vissza, mert nélküled minden perc fáj, de a hangomat elnyeli a köztünk húzódó távolság.. A hiányod egyre kisebb és kisebb darabokra szed szét.. Mert minden nap küzdelem mikor nem vagy itt.. Minden nap csak kereslek, de már nem talállak.. Minden nap várlak, hiába tudom, hogy nem jössz már..Ott vagy az emlékekben, a napokban, a hetekben, és a szívemben, ami mindig csak téged vár..
Tündérke♥
