Az a srác, aki megszeg minden szabályt..
Akit a lányok próbálnak elkerülni, mégis ő minden vágyuk..
Akit féltesz, csodálsz, utálsz és szeretsz egyszerre..
Akinek a szíve jégből van.. annyira fagyos és kemény.. közben annyira törékeny..
Kiolvasztani?! Lehetetlen..
Sokan próbálták, sokszor, sokféleképpen.. eredménytelenül..
Ha ő nem olvasztja ki önszántából csak neked, másképp semmi esélyed.. Tehetsz bármit..
Ha esetleg mégis, az csak kamu.. csak elhiteti veled és csak ideig-óráig tart majd.. a mennyországba repít, megmutatja hogy minden vele töltött perc csoda.. aztán tovább áll.. mintha sosem kellettél volna neki..
Tudod hogy veszélyes, és tudod hogy fájni fog.. mégis annyira vonz magához..
Elhiteti hogy ez neked is jó, te pedig bármit kérdés nélkül elhiszel neki..
Mert játszik, szüntelenül és folyamatosan..
Egy angyal és ördög egyszerre.. épp ezért kiszámíthatatlan.. mert sosem tudhatod éppen melyik álarca mögé rejtőzik..
Egyszer a pokolban érzed magad, aztán a felhők felett.. és belezúgsz úgy, hogy észre sem veszed.. és ő pontosan tudja hogy mit tesz..
Játszik mint egy kisgyerek, akire vigyázni akarsz, de folyton meglóg a kezeid közül..
Az örök javíthatatlan, mégis az örök ideál.. aki sosem nő fel..
Mellette hercegnő, kislány, díva és amazon lehetsz egyszerre.. akármi.. mert mellette bármi lehetséges..
*H
Attól hogy nem szólok semmit, az még nem azt jelenti hogy egyet értek azzal amit csinál..
Utálom nézni, hogy megbántja azokat az embereket akik fontosak nekem és ugyanúgy a barátaim...
Csak úgy szórakozik az emberekkel..
Közben elhiteti mindenkivel hogy ő a tökéletes, hibátlan hercegnő..
Mond, hova tűntél? hova tűnt a vidám, vicces és aranyos lány akit a barátomnak nevezhettem és feltétel nélkül bízhattam benne? aki mellettem állt, bármi volt..?!
Vagy mindig is ilyen voltál, csak én nem vettem észre? Mikor lettél ilyen? Vagy egyáltalán miért?!
Vajon az én feladatom lenne visszarángatni a valóságba?! Vagy hagyjam hagy menjen a feje után és tanuljon a hibáiból..?!
Talán nem figyeltem rá eléggé hogy jó felé lökdöshessem.. vagy talán mindig is mások voltunk..
Ha nem támogatom valamiben, akkor már rögtön nem vagyok barát?! hogy is van ez?!
Miért kéne minden hülyeségével egyet értenem?
Egy barátság nem ilyen.. igen, elfogadom olyannak amilyen.. de lehet hogy én ebből már nem kérek..
Vajon mekkora pofon kell majd az élettől neki ahhoz, hogy felnyissa a szemét?!
Nem tudom mikor vagyok szemetebb, ha elmondom az igazat, kitálalok és elárulom az állítólagos legjobb barátnőmet, vagy ha ő érte hazudok olyanoknak, akik nem érdemlik meg..
Én már nem akarok bele bonyolódni a hazugságaiba..
Nem éri meg átverni olyanokat, akik bíznak bennem, azért hogy neki jó legyen..
és az a baj, hogy valamilyen szinten szerintem ő azt gondolja hogy attól függetlenül hogy momentán nem vagyunk jóban, ennek valami alap dolognak kéne lennie.. hazudni a másikért.. de milyen áron?
Csak el kell dönteni, hogy melyik az a pont, ameddig el lehet menni.. ameddig fair az egész..
hogy egyáltalán mi lenne a helyes..
*H
Ha képes voltál lemondani rólam, talán sosem akartál igazán..
Most meg ölelem a semmit, helyetted.. az emlékeinket szorítom magamhoz, amiket képtelen vagyok elengedni.. nem megy.. erősen tartom az együtt töltött idő minden pillanatát..Egyszerűen úgy érzem, nem kell más.. nem tehetek róla.. és talán nem is akarok..
A hiányod időről időre belém hasít.. Nem tudlak kiverni a fejemből.. bár megtehetném.. de nem megy.. mozdíthatatlanul ott ragadtál.. minden ébredésemben, minden lélegzetvételemben ott vagy..
Nem tehetek róla.. talán ott a helyed, talán nem.. mégsem mozdulsz..
Így nem tehetek mást, csak várok.. várom hogy elmúljon.. várom hogy visszagyere..vagy hogy ne hiányozz többé..
Neked egyszerűbb kerülni azt ami túl bonyolult, ami fájdalmas lehet.. azaz engem.. színészkedhetsz mások előtt.. eljátszhatod hogy téged ez az egész nem érdekel..
de előttem nem.. nekem nem tudsz hazudni.. látom ahogy rám nézel, érzem abban ahogy hozzám érsz.. mikor beszélsz hozzám.. érzem ahogy beleborzongsz akárhányszor meg érintelek..
De te mégis falat építettél kettőnk közé, hogy ne fájjon egyikőnknek se.. hogy el se kezdjünk bármit is...
hogy aztán ne veszíthessük el egymást.. hogy ne szenvedés legyen a vége..
Hiába rombolnám le a falat vagy másznék át, már egy ideje nem vagyok biztos benne hogy lenne egyáltalán értelme..vagy hogy várnál rám a túloldalon..
És tudod, pont ezért utállak.. mert magad ellen harcolsz.. ellenem.. ellenünk..
Mert megmutattad milyen a felhők felett, majd rájöttél hogy ezt neked nem lenne szabad, és aztán egyszerűen a földhöz vágtál, és ott hagytál..és tudod ez szemétség..
Nem tudod már mit érzel, és lassan én sem.. egyszerűen csak hiányzol.. hiányzik minden, ami veled vagyok, minden amik együtt vagyunk.. minden ami te voltál.. és hiányzik az, amilyenné melletted változik a világ..
Nem mondtuk ki hogy vége.. és nem is fogjuk.. ahogy azt sem mondtuk ki soha, hogy valami igenis elkezdődött.. veled és velem.. velünk.. szóval ami nem is volt, azért kár szomorkodni..
N♥
*H
Az idő múlásával sok mindenkinek megváltozik a szerepe az életünkben..
Valaki több lesz mint barát.. ha akarjátok ha nem..
valakiben aki eddig nem volt a szíved csücske, előfordulhat hogy feltétel nélkül bízni fogsz.. hiszen az élet tele van meglepetésekkel.. és bajban derül ki hogy kire számíthatunk valójában...
és valaki, akiért eddig a tűzbe tetted volna a kezed, szép lassan semmivé válik a szemedben..
ebben az esetben hagyni kell hagy menjen.. hihetted hogy mennyire erős a barátságotok, ha az csak kamu dolgokra épült.. élhettetek át együtt bármit.. ha ő képes lemondani a barátságotokról, akkor te miért ne tehetnéd?!
Most jöhetnének a miértek.. de nem.. hiába vagy mellette és segíted ha erre kér, vagy akár ha nem szól de tudod hogy szüksége van rád.. hiába teszel meg mindent ha ez nem kölcsönös... ha számára mindig lesznek fontosabb dolgok nálad és cserben hagy akkor ennek nincs értelme.. ez a dolog oda vissza megy.. hiába lenne szükséged rá ha ilyenkor sehol nincs.. ha őt nem érdeklik azok a dolgok amik számodra annyira fontosak.. ha csak magával törődik.. fel kell tenni a kérdést magadban, hogy van-e értelme az egésznek..?
egyszer nálad is be fog telni a pohár.. és rá fogsz jönni hogy az ilyenekkel nem kell, és nem is szabad foglalkozni.. meg sem érdemli.. ha annyira akarja akkor forogjon körülötte a világ..legyen úgy boldog.. nélküled..mégis eszébe fogsz jutni.. és hiányolni fog majd ha épp történik valami és szüksége lenne rád..rá fog jönni hogy te mindig mellette álltál.. ilyenkor csak rá kell mosolyogni és emlékeztetni, hogy őt nem érdekelte mikor neked kellett volna a támogatása.. de mégis mellette leszel, mert te nem vagy olyan mint ő.. mellette leszel amíg szüksége van rád.. hogy aztán a későbbiekben újra pofára ejthessen..
*H
A ki nem mondott szavak..
Amelyek sosem hagyták el a számat.. mégis beleégtek a szívembe..
Annyiszor feküdtem mellette csendben.. annyiszor néztem miközben alszik, vagy csak elgondolkozik valamin.. annyiszor elmondhattam volna mi jár a fejemben..
Annyiszor beszélgettünk át éjszakákat.. annyira egyszerű lett volna kimondani..
De éreztem hogy amint kimondanám, a szavaim óriási súllyal csapódnának a sötétségbe.. fájdalmasan.. visszafordíthatatlanul.. amit úgyis a megbánás követne..
Nem tudott volna mit kezdeni velük.. így nem lett volna értelme..
Annyiszor elmondtam volna hogy azt szeretném hogy velem maradjon.. és hogy mennyire szükségem van rá.. hogy nem akarok mást csak őt..
De ez úgysem érdekelte volna..
Annyiszor bántott meg..és fel sem tűnt neki, hogy ez nekem mennyire fájt..
Majd kis idő múlva jött csak úgy.. és ismét elvarázsolt..
Ilyenkor úgy az arcába vágtam volna hogy nem teheti ezt.. nincs joga.. nem forgathat fel mindent csak úgy, amikor épp kedve tartja..
De nem tettem.. egyszer sem...minden alkalommal mikor visszakaptam, próbáltam jobb lenni önmagamnál..
hátha többé nem hagy el.. hátha megérti mennyire fontos nekem..
Hiába mondtam volna ki egyszer is mit érzek, mit gondolok.. úgysem értette volna meg.. így nem tettem meg egyszer sem.. mert így nem okoztak sebet a szavaim, sem önmagamnak sem neki.. mert így egyszerűbb volt..
T♥
*H
A minap pont véletlen, vagyis szokásomhoz hűen késésben voltam.. szupergyors öltözködéssel, vasalt hajjal és félig kész sminkkel rohantam a buszhoz..
Pechemre el is értem.. (nagyon tudok..) szóval beültem hátra hogy befejezzem a félbehagyott sminkemet..
Nagy erőkkel próbáltam a zötykölődő buszon a szempilláimat kifesteni, de mindig jött vagy egy kanyar, vagy egy nagyobb bukkanó..amik után mindig egy fekete festék folttal lettem gazdagabb az arcomon.. és alapból végig hepehupás volt az út.. hálát adtam miden buszmegállóért amikor hacsak egy percre is de megálltunk..
Mint az életben.. igyekszünk jól csinálni a dolgokat és a tökéletességre törekedni..
De néha jön egy-egy kanyar, kátyú, bukkanó, amik csak meg nehezítik az amúgy sem egyszerű utunkat..
És mikor jön valaki az életünkbe, vagy történik valami, aki/ami miatt egy kis ideig nyugiba maradhatunk.. boldogan.. az annyira jó..
Csak hát semmi sem tarthat örökké..
Van aki felszáll, van aki leszáll útközben.. de tovább kell indulnunk.. bizonyos emberek nélkül.. és új utasokkal.. egy-egy fekete festékpöttyel az arcunkon..vagy egy-egy karcolással a szívünkön...
*H
"Akiért te bármit megtennél, annak te sosem leszel elég jó.."
Ha ez tényleg így áll, és tényleg tehetek bármit, az úgy sem ér semmit és úgyis felesleges, akkor lehet el kéne gondolkozni..
Egyrészt, nekem mindenképp rossz lesz nélküle.. hiszen szeretem.. mégsem lehet az enyém..
Másrészt, ha van olyan személy, aki rólam gondolkodik így, hogy bármit megtenne értem, mint én azért a lököttért, nem érdemel annyit hogy ő legalább boldog legyen?!
Ha én vagyok az, aki boldoggá tudná tenni, ha engem akar, akkor miért ne?
Ha már én úgysem lehetek az.. legalább ő..
Ez most nem az önfeláldozó rizsa.. csak szimplán bele gondoltam..
Aztán kitudja.. lehet hogy nem is lesz olyan vészes.. sőt.. benne van a pakliban hogy a végén még én is boldog leszek mellette..vagy nem tudom..
De fair dolog valakivel így együtt lenni..?! Hogy közben mást szeretek..? hogy közben más miatt vagyok szomorú..? tud ő úgy boldog lenni mellettem, ha én nem vagyok az?!
Bonyolult ez mindenhogy..
Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem..?
/Maggie Stiefvater- Linger/
Emlékszem mindig mikor megláttam, a szívem a torkomban, a világ forgott..
Akárhányszor velem volt, kiszedett a szívemből egy darabot, hogy az övé lehessen, én pedig vidáman adtam oda.. Nem gondoltam bele mi lesz, ha már nem kell neki.. igazából bele sem akartam gondolni. Inkább csak bíztam.. bíztam benne hogy nem lenne képes bántani..
Minden rossz gondolatot, ami ellene szólt, ami óvatosságra intett, száműztem az agyam egy eldugott zugába.
Feltétel nélkül megbíznom kellett benne..mert így akartam.. igaz, ezt sosem kérte.. Elérte hogy kérdés nélkül elhiggyem minden szavát.. miközben tudtam hogy ez őrült nagy butaság..
Ilyenkor az agyamban eldugott dolgok jutottam eszembe, majd gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot..
Boldog voltam mellette.. Féktelen. Szabad. Legalább is azt hittem az vagyok.. mert az akartam lenni.. és Én Vele akartam az lenni.. Nem hittem hogy neki mást jelent.. Egyik percben még fontos voltam, aztán már nem.. olyan könnyedén hagyott ott minden alkalommal mikor épp megunt, amilyen könnyen vissza is tért utána mindig.. és úgy tett mintha mindig is mellettem lett volna a helye.. mintha semmi sem történt volna..
Emlékszem mindenre. Minden rosszra és minden jóra.. Minden kicsi harcra és minden nevetésre..
De arra a legjobban, hogy egyszer sem hallottam, hogy azt mondta volna hogy szeret.. Egyszer sem. Mert talán ez nem is volt így. Talán soha nem szeretett igazán..
Amikor már nem volt szüksége rám, a szívem darabjait szanaszét dobálta mintha értéktelen lenne.. lehet neki az is volt.. én pedig szedegethettem össze utána..
Akárhányszor egy darabja földet ért, ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de őt ez nem érdekelte.. Nem lett volna egyszerűbb egybe odanyomni a kezembe hogy 'tessék te hülye itt van.. most inkább máséval játszok tovább egy kicsit..' ?!
Akkor is fájt volna igen, de könnyebb lett volna.. A szívemnek és az önbecsülésemnek mindenképp..
Csak játszotta volna el hogy kicsit is érdekli az egész..
El hittem magamnak is, hogy ő volt az aki kell nekem.. Közbe lehet hogy mégsem.. Talán egy percig sem érdemelt meg.. Mit is vártam? Nem ígért semmit, és ezt tudtam jól.. de naiv kislányként mégis reménykedtem..
Mára megtanultam hogy az ilyenek nem érnek annyit sem, hogy egy percig szomorú legyek miattuk.. és hogy nem szabad száműzni azokat a dolgokat amik segíthetnek abban hogy ne ez legyen a vége..
Ezek után mosolyogva tépem szét az emlékét és dobom ki a kukába, minden fájdalommal együtt amit nekem okozott..
Mintha tényleg képes lennék rá..
T♥
*H
Az a srác, aki megszeg minden szabályt..
