Mi lett volna, ha..

Sajnos az élet jó erősen a fejembe verte, hogy nem kívánságműsor vagy döntés kérdése hogy kinek meddig lesz szerepe az életünkben.. Ahogy azt is, hogy nem szabad magától értetődőnek venni hogy valaki mellettünk van, mert lehet hogy olyan gyorsan kilép az életünkből tetszik vagy sem, hogy arra sem lesz időnk hogy azt mondjuk neki: kérlek, ne hagyj el.. Hogy arra sem lesz  sem idő, sem lehetőség hogy elbúcsúzzunk.. hogy mondhassunk bármit is.. hogy utoljára megöleljük.. Talán fogalmunk sem lesz róla hogy ez az utolsó, hogy most látjuk utoljára, most beszélünk hozzá utoljára, most érinthetjük utoljára és aztán soha többé.. és később jön a felismerés hogy ha tudtuk volna, ha csak sejtésünk lett volna, mennyivel máshogy szólunk hozzá, mennyivel szorosabban öleljük meg, mennyivel máshogy csináltunk volna mindent.. és ez a hihetetlen ijesztő az életben, hogy sosem tudhatjuk mi jön..és sokszor azt sem hogy mi miért történt pont úgy ahogy.. sosem tudhatjuk mi jár a másik fejében.. hiába ígérte annyiszor hogy örökre mellettünk lesz vagy sosem hagy el, néha csak annyi marad, hogy bele kell törődnünk abba hogy mégsem alakult úgy ahogy szerettük volna.. aztán láthatjuk az utcán ahogy elsétál mellettünk úgy, mintha semmi sem történt volna.. mintha köze sem lett volna soha hozzánk soha..mintha idegenek lennénk.. és az egyetlen ami az ellenkezőjét bizonyítja az a fájdalom és a harag idegesítő egyvelege bennünk.. Láthatjuk akár nap mint nap, vagy akár soha többé.. Utálhatjuk, gyűlölhetjük, szerethetjük a legkétségbeesetten, hagyhatjuk hogy darabokra szedjen a fájdalom és a csalódottság.. Hibáztathatjuk magunkat vagy másokat.. Aztán simán engedhetjük hogy idővel elmúljon..Úgysem mi döntünk az egészről..  Úgyhogy csak hagyjuk hogy belépjenek az emberek az életünkbe..adjunk nekik annyit magunkból amennyit megérdemelnek, szeressünk, harcoljunk, élvezzük míg ott van, míg velünk van.. és teljesen mindegy mennyire megszokott a jelenléte vagy hogy láthatjuk minden nap, de mindig viselkedjünk vele úgy, és  búcsúzzunk el minden szétváláskor úgy, ha csak pár óráról van szó akkor is, hogy ha neadjIsten akkor látjuk utoljára, ne érezzük később hogy valamit kihagytunk és máshogy csináltunk volna..mert iszonyú hosszú időn át nyomot tud hagyni bennünk az a fránya mi lett volna, ha..

                                                                                                                                            
                                                                                                                                    Tündérke♥