Elindulás..

Teli vagyunk daccal. Daccal, elkeseredettséggel és dühösséggel.
Az emberek iránt, magunk iránt és az élet miatt..
Hogy egyáltalán miért itt tartunk, miért alakultak a dolgok így, és mért szúrják az emberek hátba egymást ahelyett hogy segítenének..Harcolhatnánk az egész ellen, de nem tesszük. Csak sodródunk, mintha így jó lenne nekünk..
Közben csak félünk. Félünk a kudarctól, a veszteségektől és attól, ha döntünk és elindulunk a másik úton, senki nem áll majd mellettünk.
Pedig nem lenne nehéz megfogni egymás kezét és elindulni.
Mint mindenki, mi sem tudhatjuk mire vagyunk képesek, amíg meg nem próbáljuk és ki nem derítjük..
Vannak akik soha nem tudják meg, és aztán már csak bánják..
de ha tényleg bele adunk mindent, akkor határ a csillagos ég..
Csak merni kell elindulni. Csak az elindulás a nehéz.
Elindulni a választott úton és nem hátra nézni.. mert ha visszanézünk oda, ott csak a hitetleneket látjuk majd.. a gyengéket.. akik nem bíznak magukban.. akik mindig egy helyben maradnak, ahelyett hogy el kezdenének végre élni..
Lehetünk mi a példák.. akikre azt mondják, "hű nekik is sikerült.."
Mert sajnos a legtöbben csak abban bíznak amit látnak, ahelyett hogy saját magukban bíznának..
Hiszen fejben dől el minden..
Rajtunk múlnak a dolgok. A kérdés, hogy hiszünk-e magunkban..?!
*H