Köszönöm a mosolyokat, amiktől annyiszor boldogabb lettem.
Köszönöm hogy megtanítottad, mit jelent igazán szeretni.
Köszönöm hogy megmutattad nekem, milyen mikor annyira fontos valaki, hogy bármire képes lennél érte.
Hogy milyen is az, amikor a másik boldogságát helyezzük a sajátunk elé.
Milyen mikor olyannyira egyek vagytok, hogy ha neki valami fáj, azt te is ugyan úgy érzed.
Köszönöm, hogy szerethettelek, és hogy fontosnak tartottál..
Hogy mellettem voltál, és melletted lehettem.
Köszönöm a boldogságot és a nyugalmat amit minden egyes percben éreztem mikor veled voltam.
Köszönöm hogy vigasztaltál, és fogtad a kezem ha kellett.
Köszönöm a bizalmadat, és hogy beengedtél az életedbe.
Ahogy azt is, hogy nem hagytad hogy kilépjek belőle..
Köszönöm a kitartásod és a türelmed hozzám.
Köszönöm a szereteted..
Köszönöm az erőt, amit adtál és amire te mutattál rá hogy igenis ott van bennem.
Köszönöm a megértésed.. Köszönöm hogy elfogadtál ahogy vagyok.
Ez itt nem búcsú és nem is a vége.. csupán..
Köszönöm Hogy Tökéletes Voltál.. ♥
T♥
Tündérke♥
Azt hiszed ismered, aztán olyan dolgot tesz, hogy fogalmad sincs hova tedd az egészet. Olyat, ami rá nem jellemző.. Egy pillanat alatt minden megdől, a bizalom, a hitelesség.. Rájössz, hogy beengedted ezt a személyt az életedbe, őszinte voltál, és lehet hogy ő végig csak játszott.. Nem tudod mit gondolj, keresed az ésszerű magyarázatot, hogy az, akiben bíztál, talán végig nem önmaga volt, de mégis miért? Talán hiba volt bízni benne igen, talán hiba volt az egész.. de honnan tudhattad volna? és nem érted. Annyira bonyolult.
Aztán visszagondolsz, voltak-e jelek, árulkodó mozdulatok, mondatok.. valami, amiből észre kellett volna venned, amiből tudhattad volna hogy ez lesz.. Kiszolgáltatottnak érzed magad, dühösnek, tanácstalannak, elárultnak.. csak mert azt hitted fontos vagy, és kiderült az ellenkezője.. és megint jön a kérdés: vajon hol rontottad el? de héé! te rontottad el egyáltalán?
Egy biztos, ez szemét dolog.. Szemét dolog eljátszani ezt valakivel, majd tényleges magyarázat nélkül lelépni..
Talán tényleg igaz amit annyiszor mondogatok mindenkinek, és amit nekem is egy figyelemreméltó fiatalember mondott mindig egyszer régen, mégpedig hogy: Ne bízz senkiben, csak saját magadban.
Csak hogy ez valahogy sosem sikerül.. Valahogy mintha belénk lenne programozva, hogy bízni másokban igenis szabad, csak hogy a de azért légy nagyon óvatos részét valahogy kihagyták az egészből.. Arról egy szó sincs hogy sérülhetünk, hogy milyenek az emberek.. Vagy talán ott van, csak valahol az alján az apróbetűs résznél, ami talán senkit sem érdekel, és talán direkt, mert így van mire fogni az egészet ha valami rosszul alakul..
Tündérke♥
