Egy nap majd túl késő lesz..

Imádom! :3

Ma egy kicsit keményebben próbálom..
Megnyújtok minden percet..
Megtanulok felejteni és megbocsájtani...
Mivel kevés időnk van, a legtöbbet hozom ki belőle..
Ma szeretni fogom az ellenségeimet..
Segítek valakinek aki rám van szorulva..
Változtatok, jobb hellyé teszem a világot..
Mert lehet hogy holnap már késő lesz..

Tökéletesen szabálytalanok vagy szabálytalanul tökéletesek..

Mindent összezavartan érkeztél, felháborítóan és közel sem úgy ahogy terveztem.. bár, ki tudja, lehet már vártam rád.. csak magam sem tudtam.. vagy esetleg te kerestél rossz felé..
Sosem voltak meg az előre eltervezett, mindent a maga idejében meg ahogy kell úgy csináljuk dolgok.. messziről elkerültük a klisés butaságokat. feleslegesek voltak..
Nem volt félrebeszélés, jó pofizás, udvarlás, nem voltak szabályok.. egyszerűen megőrültünk egymásért és megőrjítettünk mindent magunk körül.. és pont így volt tökéletes.
Tökéletesen szabálytalanok voltunk.. Vagy inkább szabálytalanul voltunk tökéletesek.
Passzoltunk. És csak ez volt a lényeg. Nem számított mit hozott az élet, vagy mi nem jött össze, ha közben fogtuk egymás kezét, nem volt olyan amit ne bírtunk volna ki.
Boldogságot építettünk a kedvenc mogyorókrémes milka csokinkból, a lila falú szobámból, mérhetetlen szeretetből és a hihetetlen őrültségeinkből..
Kipakolhattuk volna a világnak hogy milyen szép is minden együtt, de az emberek ígyis furcsa szemmel néztek ránk.. helytelennek tartották a párosunkat.. hogy pont mi és pont együtt.. mintha össze egyeztethetetlenek lettünk volna.. de ez sosem számított. Mi tudtuk amit ők nem. Tudtuk, hogy milyen az élet a szabályokon és az ajtómon túl. Tudtuk hogy ami a szobám négy fala közé volt zárva, olyan nincs még egy és nem is lesz soha..
Néha kértem volna, hogy legyen az egész hétköznapi.. hogy legyenek a dolgok normálisak.. De hogy lehetett volna normális bármi is ha mi sem voltunk azok..
Ahhoz változni kellett volna.. neked is, nekem is.. és miért kéne elrontani valamit ami tökéletes ahogy van..
Nem vállalhattam, hogy esély legyen rá hogy a dolgok tönkre menjenek.. hogy elveszíthesselek..
Volt hogy féltünk.. magunktól, egymástól, az érzésektől, a másnaptól.. aztán mindig rájöttünk hogy felesleges..
Köszönöm hogy megtanítottad, hiába felhős és borult az ég, attól a nap úgyan úgy ragyog odafent.. így ne féljek bármi történik is, ha épp nem vagy velem, vagy borult és viharos minden.. attól még vagy nekem és ugyan úgy vigyázol rám ♥ Mert te vagy a Nap, ami fényt hoz, bármi történjék is..

T♥
*H

Tattoo♥

Milyen is egy gyémánt?  SÉRTHETETLEN :)

 "Amit a gyémánt szimbolizál, az elsősorban a sérthetetlenség, brilliancia és egyediség."

Mutatok párat :)

Imádom *-*

*H

Harc magunkkal és másokkal..

Utálok közel engedni bárkit is, megkedvelni, hagyni hogy fontossá váljon.. nem szeretek aggódni és válaszokat keresni az amúgy is bonyolult emberi viselkedésre.. hogy mit miért csinál vagy miért nem, miért ezt tette és miért nem mást.. Nincs szükségem a gyomorgörcsre meg arra, hogy újra és újra esélyt adjak és megbocsássak olyan embereknek, akik talán nem tennék meg ugyan ezt értem..hogy elnézzek csak úgy dolgokat.. Nincs szükségem rá hogy kiszolgáltatottá váljak.. hogy próbáljak bízni aztán vagy bejön vagy nem.. vagy pofára esek vagy nem..bár az első a biztosabb.. nem tetszik a kockázat..
Mert mi értelme az egésznek? Nem vagyunk így is eléggé sebezhetőek? Miért kell mindig hogy újabb és több gyenge pontunk legyen..? Vagy épp azok tesznek annyira erőssé? 
Felmászhatunk a legmagasabb hegyre hogy lássuk képesek vagyunk rá, de mi értelme, ha fent nem merjük kinyitni a szemünket mert félünk lenézni, ahelyett hogy csodálnánk a tájat..
Folytathatunk örökös véget nem érő harcokat önmagunkkal és másokkal.. Támadhatunk ha minket támadnak, pusztán védekezésből..Ejthetnek sebet rajtunk, és mi is ugyanúgy megsebezhetünk..
Lehetünk valakinek a legjobbak, a leggyönyörűbbek, legirritálóbbak, a legkedvesebbek, vagy a legfélelmetesebbek.. Lehetünk bármik.. Úgyis mindenkinek mást jelentünk majd. Sosem egyformát.
Nyomot hagyhatunk az emberekben, ahogy ők is bennünk.. Tudod, azt az örökre megmaradót, amikor bevésődik valaki a szívünkbe, ami mindig ott lesz, vagy akár időlegest, ami előbb utóbb úgyis meghalványul és eltűnik, amint nem lesz már jelentősége.. Hagyhatunk bármilyet..  vidámat, fájdalmasat, kicsit, boldogat, dühöset, nagyot, szomorút..
Ha akarjuk, ha nem az emberek ki-be járkálnak az életünkben.. nyomot hagynak vagy sem.. mindig jönnek újak.. és akinek nincs dolga veled, egyszerűen kisétál.. Lesz aki nálad hagy valamit amiért később visszatérne majd, ha készen állsz, ha készen áll.. te pedig várni fogod, úgy hogy talán nem is tudsz róla, hogy rá vársz.. de amikor visszatér, tudni fogod, hogy Igen, Ő az.. Lesz, aki a kezdetektől melletted lesz, és lesz akit te fogsz kilökdösni azon az ajtón.. mindenki más-más történet lesz..
Mindig lesznek kérdések miértekkel meg hogyanokkal.. amiket néha talán jobban tesszük ha csak hagyjuk a levegőben lógva, várva, hogy hátha egyszer talán lesz megfelelő válasz rá.. Ha meg nem, talán az sem baj..

*H