Elvesztés.

Miután végig álltam idén a harmadik temetést is, pedig még csak március van, kicsit oda vagyok lelkileg..
Ilyenkor felmerült a bennünk hogy mennyit is ér az emberi élet.. hogy milyen hirtelen vége szakadhat, hogy milyen gyorsan elszáll.. és hogy utána már semmi sem lesz a régi..
Sokkal jobban oda kéne figyelnünk a másikra.. szorosabban kéne megölelni, gyakrabban megkérdezni hogy van, elmondani mennyit jelent nekünk, többet együtt lenni..
Mert ha az élet hirtelen elvesz tőlünk akkor többet nem lesz rá lehetőségünk..
Eszméletlen mennyi fájdalmat hagynak maguk után akik elmennek.. mennyi szenvedést..
Mennyi megtört embert.. 
Van, aki elvesztette szüleit, vagy a testvérét, barátját, esetleg rokonát, párját.. de még egy ismerős távozása is felkavaró a legtöbb ember számára..
Felfoghatatlan hogy valaki nincs többé.. nem mosolyog többet ránk, nem jön szembe velünk az utcán..
és annyian annyiszor kérdezzük hogy miért?! miért pont ő és miért pont most..?!
A sors? vagy talán ez az élet rendje? elvégezték a dolgukat a világba? vagy egyáltalán nem uralja az egészet semmi? értelmetlenül és ok nélkül történnének a dolgok..?
Nagyon nem az én lelki világomnak való ez.. túl érzékeny vagyok ehez..
Utálom látni ha olyanok szenvednek akik fontosak számomra.. mert nekem is fáj..
Az élet fáj..az elvesztés fáj..igen..szerintem az életben sok dolog csak azért van hogy fájhasson..
és talán ennyi az élet? átvészelni kell csak az egészet? rajtunk múlik mit is kezdünk vele?

Úgy kéne élnünk, hogy elmondhassuk boldogok vagyunk és szeretet vesz körül..
Kár veszekedésre vagy utálkozásra pazarolni egyetlen percet is.. Nem éri meg!

Sajnálom ha kicsit borús hangulatúra sikeredett, mindenesetre millió puszi nektek! :)

*H

Tűrni. Várni. Kibírni.

Egyik pillanat sem tart örökké, bármennyire is szeretnénk.

Elrepülnek, mint a pillangó amely leszállt megpihenni, de már a szél viszi is tovább..

Hisz nem állhat meg. Mennie kell..

Annyi lehetőség van az életünkben.. egyik jön a másik után..

de nem várnak.. vagy lecsapunk rájuk, vagy elkésünk és már csak azt vesszük észre hogy ott sincs..

Aztán bánkódunk és agyalunk rajta, ahelyett hogy észrevennénk a következőt..

Hogy miről is írok most voltaképpen? Fogalmam sincs..

Talán az időről, ami nem áll meg és vár senki kedvéért..

Talán az esélyekről. Talán arról, hogy minden annyira igazságtalanul elmúlik..

Csak egy dolog van, ami nem.. ami nem akar múlni..

A fájdalom..

az nem szűnik meg.. be mászik a bőröd alá is.és a részeddé válik..

És talán a dolgok nem rajtunk múlnak.. ahogy talán semmi sem.. vagy talán éppen hogy minden..

Csak egyszerűen mernünk kéne élni..
Csak mernünk kéne szeretni.

Szeretni és elfogadni kéne önmagunkat, és másokat..

Szeretni, amíg megtehetjük.. Amíg van rá lehetőség..

Amíg nem késő.. Amíg ott van.. Veled. Melletted.

Csak szeretnünk kéne élni..

A világban minden és mindenki változik.. és közben mégis önmagunk maradunk..

Valahol még mindig egy kislány vagyok..

Még mindig kakaót iszom reggel, kávé helyett.. és este lefekvés előtt..

Még mindig tudok délig aludni, még mindig imádom a meséket, még félek a pókoktól és attól is hogy a sampon belemegy a szemembe..

Ugyan az vagyok, közben mégis más.. hiszen felnőttem..

Két lábbal kell állnom a földön, megingathatatlanul, mert az élet senkit sem kímél..

Megtanultam, hogy soha senkiben ne bízzak, csak saját magamban..
(na meg persze anyukámban :D)

Megtanultam hogy vállalnom kell, hogy a tetteknek következményei vannak, és már nem bújhatok be a takaró alá ha valami nem tetszik..

Lehet néha össze csapnak a fejünk felett a hullámok.. igen..

Lehet hogy nyakig csurom vizes leszek, behullámosodik a hajam és elkenődik a sminkem.. 

de na és?!

Ettől még nem dől össze a világ..

Ahogy az elején is írtam, minden elmúlik..

A rossz is és a jó is.. 

Csak ki kell várni..

Csak el kell fogadni..

Csak ki kell bírni..

 

Szembe kell nézni a világgal, akár tetszik, akár nem..

Rád morog az élet?!

Villantsd ki te is a fogaid és mosolyogj bele a képébe..

Ne hagyd hogy megfélemlítsen, hogy elhitesse veled hogy nem vagy képes talpon maradni..

És rá fogsz jönni, hogy te vagy az erősebb.. :))

*H