Van a szerelem..

Van a szerelem.. A szerelem, amely nem évszakfüggő.. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással.. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda.. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át.. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog..

Azt hittem minden más lesz..

Azt hittem minden más lesz azután az éjszaka után. Hogy ez az a pont, mikor a dolgok változni kezdenek majd, és végre minden rendben lesz. De hát tévedtem, ismét, mert mért ne. 
Másnap folytattuk az életünket ugyanúgy, ahogy addig..egymás nélkül. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem láttam volna a boldogságot a szemedben, mintha nem öleltél volna úgy, mint akit soha többé nem akarsz elengedni, mintha nem akartad volna ugyan annyira te is az egészet..
Mintha meg sem történt volna.. 
Nem keressük egymást, mert fájdalmas lenne.. mert értelmetlen.. mert túl bonyolult és túl nehéz..
N♥
*H

Harcolni valakiért..

Butaság, hogy harcolj valakiért.. Miért kellene harcolni?
A szerelem nem arról szól, hogy harcolj és ne add fel, és tarts ki vagy szerezd meg őt mindenáron..
Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni.. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az, hogy veled van? El tudod fogadni, hogy csak azért van veled, mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek, mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet.. Ha mégis, akkor az csak kifogás.. A szerelemben mindenkinek szabad akaratából kell lépni, csak akkor az igazi..!

Ő sem tökéletes, csak te látod annak..♥

Ott volt az álmomban.. Megint..
Csak az álomvilág az, amiben boldog lehetek vele.. Ahol mi együtt lehetünk..
Mintha a tudatalattim jelezni próbálna, hogy igen, ez az ami kell neked.. Ő az, akire szükséged van.. Mert rá meg éri várni.. Mintha ő lenne az, aki képes megmászni a szívemet körülvevő több méteres kőfalat..
Aki a puszta jelenlétével lerombolná az egészet..
Mintha az neki semmiség lenne, amibe már oly sokan belebuktak..
Belegondolva, lehet hogy jobb is, ha ő megmarad az álmaimban szereplő tökéletességnek..
Mert a valóság úgy is mindent csak elront.. és rá kéne jönnöm, hogy ő is csak egy hétköznapi srác, aki ha igazán akarna, már réges rég mellettem lehetne..

N♥ *H

♥!

Nagyon szar amikor az akiért mindent megtettél..
Egyik napról a másikra lesz ellenfél..
És köddé válik az együtt eltöltött idő.. 
Beszélnék én veled, csak tudod már nincs miről..

Hitted egyszer..♥

Hitted egyszer, hogy lesz egy olyan fiú, aki külsőleg és belsőleg is elfogad..
Hitted hogy valaki szeretni fog, annak ellenére, hogy néha duzzogós és hisztis vagy..
Szerettél volna valakit, akivel szívből lehet nevetni, elfelejteni közbe a hétköznapi dolgokat, akiről tudtad, hogy akkor is kíváncsi a titkodra, amikor azt mondja sértődékenyen, hogy őt nem is érdekli.. és persze 1 perc múlva kiszedi belőled..
Amikor egyszerűen nem kell kiszedni, elmondod..
Aki fogja a kezed még akkor is amikor olyat tettél, ami neki nem tetszik..
Amikor tudod, hogy nem kellenek szavak a mondanivalójához, csak egy tekintet, ami mindent elárul..
Ismerni minden kis apró ellenséges tulajdonságát és tudni, ugyanúgy szereted, mint a jót, még akkor is ha felhúzod magad.. Szinte fáj, amikor elbúcsúzol tőle..
Minden porcikáját imádni és hinni, sose lesz vég..
Hallgatni, amikor mondja hogy mosd le a sminket, mert neki úgy jobban tetszel..
Amikor összekócolja a hajad, egy szál pólóban mellette lenni miközben közli hogy szeret..
Ilyenkor érezzük, ő a mindenünk.. ♥

Hogy hiányzik-e?!

Hogy hiányzik-e?! Igen!
Nagyon és fájdalmasan..
De nem lennék képes újrakezdeni vele mindent..
Az önbecsülésem és a szívem nem bírná ki még egyszer hogy elhagyjon..
Mégis, akárhányszor a közelemben van, vagy a szemembe néz, arra az egy pillanatra is a szívem begyógyul..
és abban a pillanatban csak ő számít..
Aztán elmegy mellettem és minden ugyanolyan lesz.. fájdalmas és hétköznapi.. Mert akármilyen fájdalmas, ő már nem hozzám tartozik..
 
T♥
*H

Amit teszel, és amit tenni szeretnél..

~Amit teszel, és amit tenni szeretnél, nem mindig ugyan az.. Ezért van az, hogy meg szeretnéd csókolni, de csak rámosolyogsz..:$

Egyszer csak elérkezik a pillanat..

Egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor annyi butaságot tett a különválásotok óta, hogy egyszerűen már nem érdekel..
Nem érzel semmit.. Mikor már nem üt szíven ha arra gondolsz, milyen érzés hozzábújni, milyen hogyha nevet..
Mintha már nem hiányozna..
És csak a nagy ürességet érzed, mert már nincs ott az életedben..
nincs helye ott a szívedben.. mert Te nem akarod hogy ott legyen.. mert már nem akar ott lenni.. :/ ♥

 
T♥
*H

Shiver - Borzongás ♥!

"Megcsókoltam. Semmi vadállati, a szám épp hogy súrolta az ajkait. Még ott, abban a pillanatban elemeztem a csókot: a lehetséges reakcióit, a lehetséges értelmezését, ahogyan a borzongás végigfut a bőrömön, a másodperceket, az ajkam érintése és a szeme kinyitása között.

Rám mosolygott. A szavai gúnyosak voltak, de a hangja gyengéd:

– Ez minden? – Újból az ajkához ért a szám, de ezúttal egészen más volt. Hat éve váratott magára.

Narancs és vágy izét éreztem a csókomtól életre kelt ajkán. Az ujjai végigfutottak a halántékomon, és a hajamba túrtak, mielőtt átölelte volna a nyakamat. A keze élő volt és hűvös a bőrömön. Vad voltam és szelíd, egyszerre szaggatott ronggyá és gyűrt a létezésbe. Emberi életemben először nem kószáltak el a gondolataim, hogy dalt írjanak, vagy elraktározzák a pillanatot, hogy később felidézhessem. Életemben először itt voltam és nem máshol..
Aztán kinyitottam a szemem, és csak Grace volt meg én – semmi más, csak Grace és én –, ő összeszorította a száját, mintha a csókomat tartotta volna magában, én pedig magamhoz öleltem a pillanatot, amely olyan törékeny volt, akár egy kismadár a tenyeremben.."
/ Maggie Stiefvater - Shiver /

A szeretet..

~A szeretet néha ezt teszi az emberrel.. Valahogy ott ragadunk azon a helyen, ahol a szerelem elhagyott bennünket, miközben a világ forog tovább..:/