Hazudni a másikért..

Attól hogy nem szólok semmit, az még nem azt jelenti hogy egyet értek azzal amit csinál..
Utálom nézni, hogy megbántja azokat az embereket akik fontosak nekem és ugyanúgy a barátaim...
Csak úgy szórakozik az emberekkel..
Közben elhiteti mindenkivel hogy ő a tökéletes, hibátlan hercegnő..

Mond, hova tűntél? hova tűnt a vidám, vicces és aranyos lány akit a barátomnak nevezhettem és feltétel nélkül bízhattam benne? aki mellettem állt, bármi volt..?!
Vagy mindig is ilyen voltál, csak én nem vettem észre? Mikor lettél ilyen? Vagy egyáltalán miért?!

Vajon az én feladatom lenne visszarángatni a valóságba?! Vagy hagyjam hagy menjen a feje után és tanuljon a hibáiból..?!
Talán nem figyeltem rá eléggé hogy jó felé lökdöshessem.. vagy talán mindig is mások voltunk..

Ha nem támogatom valamiben, akkor már rögtön nem vagyok barát?! hogy is van ez?!
Miért kéne minden hülyeségével egyet értenem?
Egy barátság nem ilyen.. igen, elfogadom olyannak amilyen.. de lehet hogy én ebből már nem kérek..
Vajon mekkora pofon kell majd az élettől neki ahhoz, hogy felnyissa a szemét?!

Nem tudom mikor vagyok szemetebb, ha elmondom az igazat, kitálalok és elárulom az állítólagos legjobb barátnőmet, vagy ha ő érte hazudok olyanoknak, akik nem érdemlik meg..
Én már nem akarok bele bonyolódni a hazugságaiba..
Nem éri meg átverni olyanokat, akik bíznak bennem, azért hogy neki jó legyen..
és az a baj, hogy valamilyen szinten szerintem ő azt gondolja hogy attól függetlenül hogy momentán nem vagyunk jóban, ennek valami alap dolognak kéne lennie.. hazudni a másikért.. de milyen áron?

Csak el kell dönteni, hogy melyik az a pont, ameddig el lehet menni.. ameddig fair az egész..
hogy egyáltalán mi lenne a helyes..

*H