Most meg ölelem a semmit, helyetted.. az emlékeinket szorítom magamhoz, amiket képtelen vagyok elengedni.. nem megy.. erősen tartom az együtt töltött idő minden pillanatát..Egyszerűen úgy érzem, nem kell más.. nem tehetek róla.. és talán nem is akarok..
A hiányod időről időre belém hasít.. Nem tudlak kiverni a fejemből.. bár megtehetném.. de nem megy.. mozdíthatatlanul ott ragadtál.. minden ébredésemben, minden lélegzetvételemben ott vagy..
Nem tehetek róla.. talán ott a helyed, talán nem.. mégsem mozdulsz..
Így nem tehetek mást, csak várok.. várom hogy elmúljon.. várom hogy visszagyere..vagy hogy ne hiányozz többé.. Neked egyszerűbb kerülni azt ami túl bonyolult, ami fájdalmas lehet.. azaz engem.. színészkedhetsz mások előtt.. eljátszhatod hogy téged ez az egész nem érdekel..
de előttem nem.. nekem nem tudsz hazudni.. látom ahogy rám nézel, érzem abban ahogy hozzám érsz.. mikor beszélsz hozzám.. érzem ahogy beleborzongsz akárhányszor meg érintelek..
hogy aztán ne veszíthessük el egymást.. hogy ne szenvedés legyen a vége..
Hiába rombolnám le a falat vagy másznék át, már egy ideje nem vagyok biztos benne hogy lenne egyáltalán értelme..vagy hogy várnál rám a túloldalon..
És tudod, pont ezért utállak.. mert magad ellen harcolsz.. ellenem.. ellenünk..
Mert megmutattad milyen a felhők felett, majd rájöttél hogy ezt neked nem lenne szabad, és aztán egyszerűen a földhöz vágtál, és ott hagytál..és tudod ez szemétség..
Nem tudod már mit érzel, és lassan én sem.. egyszerűen csak hiányzol.. hiányzik minden, ami veled vagyok, minden amik együtt vagyunk.. minden ami te voltál.. és hiányzik az, amilyenné melletted változik a világ..
Nem mondtuk ki hogy vége.. és nem is fogjuk.. ahogy azt sem mondtuk ki soha, hogy valami igenis elkezdődött.. veled és velem.. velünk.. szóval ami nem is volt, azért kár szomorkodni..
N♥
*H
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése