Az élet olyan, mint a szempillaspirálozás a buszon..

A minap pont véletlen, vagyis szokásomhoz hűen késésben voltam.. szupergyors öltözködéssel, vasalt hajjal és félig kész sminkkel rohantam a buszhoz..
Pechemre el is értem.. (nagyon tudok..) szóval beültem hátra hogy befejezzem a félbehagyott sminkemet..
Nagy erőkkel próbáltam a zötykölődő buszon a szempilláimat kifesteni, de mindig jött vagy egy kanyar, vagy egy nagyobb bukkanó..amik után mindig egy fekete festék folttal lettem gazdagabb az arcomon.. és alapból végig hepehupás volt az út.. hálát adtam miden buszmegállóért amikor hacsak egy percre is de megálltunk..

Mint az életben.. igyekszünk jól csinálni a dolgokat és a tökéletességre törekedni..
De néha jön egy-egy kanyar, kátyú, bukkanó, amik csak meg nehezítik az amúgy sem egyszerű utunkat..
És mikor jön valaki az életünkbe, vagy történik valami, aki/ami miatt egy kis ideig nyugiba maradhatunk.. boldogan.. az annyira jó..

Csak hát semmi sem tarthat örökké..
Van aki felszáll, van aki leszáll útközben.. de tovább kell indulnunk.. bizonyos emberek nélkül.. és új utasokkal.. egy-egy fekete festékpöttyel az arcunkon..vagy egy-egy karcolással a szívünkön... 
*H