Az agyam és a szívem..

    Az agyam és a szívem ölik egymást..

    Mert ami az agyam szerint helyes, az a szívemnek iszonyúan fáj..

    Ami a szívemnek jó, az ellen az agyam sikítva ellenkezik..

    Nincs arany középút, nincs kompromisszum, sem megegyezés, mert sehogy sem jó..

    Ha a szívemre hallgatok, boldog leszek.. de viszont mindig ott lesz a félelem és az      
    elővigyázatosság bennem a múlt sebei miatt..
    De ha az agyam nyer, akkor mindig érezni fogom azt a keserű szomorúságot a szívemben,
    amiért nem kapta meg amire szüksége van..

    

    Az eszem tehát tombol, tör-zúz, ellenkezik, hogy ezt nem szabad mert hülyeség, mert fájni fog..
    De a szívem ezt meg sem hallja.. csak vigyorog a rózsaszín felhők között, és állítja hogy ez most
    más lesz..
   
    És végül, ha az agyamnak lesz igaza, és a szívem újra összetörik, az majd összefont karral,
    fejcsóválva mérges tekintettel mondja hogy: én megmondtam..figyelmeztettelek..'
    De ha a szívemnek lesz igaza, és Ő most tényleg megváltozik és minden más lesz mint legutóbb,
    akkor..
    Ja nem, ilyen úgysem lesz..

    *H