Harc magunkkal és másokkal..

Utálok közel engedni bárkit is, megkedvelni, hagyni hogy fontossá váljon.. nem szeretek aggódni és válaszokat keresni az amúgy is bonyolult emberi viselkedésre.. hogy mit miért csinál vagy miért nem, miért ezt tette és miért nem mást.. Nincs szükségem a gyomorgörcsre meg arra, hogy újra és újra esélyt adjak és megbocsássak olyan embereknek, akik talán nem tennék meg ugyan ezt értem..hogy elnézzek csak úgy dolgokat.. Nincs szükségem rá hogy kiszolgáltatottá váljak.. hogy próbáljak bízni aztán vagy bejön vagy nem.. vagy pofára esek vagy nem..bár az első a biztosabb.. nem tetszik a kockázat..
Mert mi értelme az egésznek? Nem vagyunk így is eléggé sebezhetőek? Miért kell mindig hogy újabb és több gyenge pontunk legyen..? Vagy épp azok tesznek annyira erőssé? 
Felmászhatunk a legmagasabb hegyre hogy lássuk képesek vagyunk rá, de mi értelme, ha fent nem merjük kinyitni a szemünket mert félünk lenézni, ahelyett hogy csodálnánk a tájat..
Folytathatunk örökös véget nem érő harcokat önmagunkkal és másokkal.. Támadhatunk ha minket támadnak, pusztán védekezésből..Ejthetnek sebet rajtunk, és mi is ugyanúgy megsebezhetünk..
Lehetünk valakinek a legjobbak, a leggyönyörűbbek, legirritálóbbak, a legkedvesebbek, vagy a legfélelmetesebbek.. Lehetünk bármik.. Úgyis mindenkinek mást jelentünk majd. Sosem egyformát.
Nyomot hagyhatunk az emberekben, ahogy ők is bennünk.. Tudod, azt az örökre megmaradót, amikor bevésődik valaki a szívünkbe, ami mindig ott lesz, vagy akár időlegest, ami előbb utóbb úgyis meghalványul és eltűnik, amint nem lesz már jelentősége.. Hagyhatunk bármilyet..  vidámat, fájdalmasat, kicsit, boldogat, dühöset, nagyot, szomorút..
Ha akarjuk, ha nem az emberek ki-be járkálnak az életünkben.. nyomot hagynak vagy sem.. mindig jönnek újak.. és akinek nincs dolga veled, egyszerűen kisétál.. Lesz aki nálad hagy valamit amiért később visszatérne majd, ha készen állsz, ha készen áll.. te pedig várni fogod, úgy hogy talán nem is tudsz róla, hogy rá vársz.. de amikor visszatér, tudni fogod, hogy Igen, Ő az.. Lesz, aki a kezdetektől melletted lesz, és lesz akit te fogsz kilökdösni azon az ajtón.. mindenki más-más történet lesz..
Mindig lesznek kérdések miértekkel meg hogyanokkal.. amiket néha talán jobban tesszük ha csak hagyjuk a levegőben lógva, várva, hogy hátha egyszer talán lesz megfelelő válasz rá.. Ha meg nem, talán az sem baj..

*H