Ilyenkor felmerült a bennünk hogy mennyit is ér az emberi élet.. hogy milyen hirtelen vége szakadhat, hogy milyen gyorsan elszáll.. és hogy utána már semmi sem lesz a régi..
Sokkal jobban oda kéne figyelnünk a másikra.. szorosabban kéne megölelni, gyakrabban megkérdezni hogy van, elmondani mennyit jelent nekünk, többet együtt lenni..
Mert ha az élet hirtelen elvesz tőlünk akkor többet nem lesz rá lehetőségünk..
Eszméletlen mennyi fájdalmat hagynak maguk után akik elmennek.. mennyi szenvedést..

Van, aki elvesztette szüleit, vagy a testvérét, barátját, esetleg rokonát, párját.. de még egy ismerős távozása is felkavaró a legtöbb ember számára..
Felfoghatatlan hogy valaki nincs többé.. nem mosolyog többet ránk, nem jön szembe velünk az utcán..
és annyian annyiszor kérdezzük hogy miért?! miért pont ő és miért pont most..?!
A sors? vagy talán ez az élet rendje? elvégezték a dolgukat a világba? vagy egyáltalán nem uralja az egészet semmi? értelmetlenül és ok nélkül történnének a dolgok..?
Nagyon nem az én lelki világomnak való ez.. túl érzékeny vagyok ehez..
Utálom látni ha olyanok szenvednek akik fontosak számomra.. mert nekem is fáj..
Az élet fáj..az elvesztés fáj..igen..szerintem az életben sok dolog csak azért van hogy fájhasson..
és talán ennyi az élet? átvészelni kell csak az egészet? rajtunk múlik mit is kezdünk vele?
Úgy kéne élnünk, hogy elmondhassuk boldogok vagyunk és szeretet vesz körül..
Kár veszekedésre vagy utálkozásra pazarolni egyetlen percet is.. Nem éri meg!
Sajnálom ha kicsit borús hangulatúra sikeredett, mindenesetre millió puszi nektek! :)
*H
Csak elképzelni tudom, milyen lehet most neked, és a részvétemnél többet nem is tudok mondani.
VálaszTörlésViszont egy kérdésedre felelve találtam egy videót. Remélem esetleg segít.
http://www.sikerkozosseg.hu/videok/motivacios-videok/eld-az-almaid-alan-watts
Wilk
Köszönöm Wilk, nagyon kedves vagy mint mindig :)
TörlésA videó pedig igencsak elgondolkodtató :)
Sajnálom! Sajnos én is tudom milyen ez, 4hónapon belül 2olyan embert is el kellett temetnem aki közel állt hozzám(a szerelmem és a nagymamám). Amikor mondták nekem, hogy az idő segít, kinevettem őket, mert azt hittem innentől mindig így lesz és nagyon fog fájni. Nos, a fájdalom megmaradt(pedig az egyik esetnek lassan 6hónapja), szóval fáj, és még csak most kezdem felfogni, hogy már nem része az életemnek, én nagyon hiányzik. De ahogy telik az idő az ember megtanulja elfogadni a történteket, hisz nem tud rajta változtatni, akárhogy is szeretne... Viszont a fájdalom sokáig megmarad!
VálaszTörlésRészvétem, kitartás és sok erőt kívánok.
TörlésButaság hogy az idő segít.. az idő csak telik.. a fájdalom pedig marad igen, csupán szerintem mi erősödünk annyira meg hogy úgy tűnjön hogy valamivel talán könnyebb.. Egy ilyen után az ember sosem lesz már a régi.. és csak mi tudjuk összeszedni saját magunkat..ami előbb utóbb menni is fog.. csak idő kell :)
Mindenesetre még egyszer kitartás.. :)