Sosem voltak meg az előre eltervezett, mindent a maga idejében meg ahogy kell úgy csináljuk dolgok.. messziről elkerültük a klisés butaságokat. feleslegesek voltak..
Nem volt félrebeszélés, jó pofizás, udvarlás, nem voltak szabályok.. egyszerűen megőrültünk egymásért és megőrjítettünk mindent magunk körül.. és pont így volt tökéletes.
Tökéletesen szabálytalanok voltunk.. Vagy inkább szabálytalanul voltunk tökéletesek.
Passzoltunk. És csak ez volt a lényeg. Nem számított mit hozott az élet, vagy mi nem jött össze, ha közben fogtuk egymás kezét, nem volt olyan amit ne bírtunk volna ki.
Boldogságot építettünk a kedvenc mogyorókrémes milka csokinkból, a lila falú szobámból, mérhetetlen szeretetből és a hihetetlen őrültségeinkből..
Kipakolhattuk volna a világnak hogy milyen szép is minden együtt, de az emberek ígyis furcsa szemmel néztek ránk.. helytelennek tartották a párosunkat.. hogy pont mi és pont együtt.. mintha össze egyeztethetetlenek lettünk volna.. de ez sosem számított. Mi tudtuk amit ők nem. Tudtuk, hogy milyen az élet a szabályokon és az ajtómon túl. Tudtuk hogy ami a szobám négy fala közé volt zárva, olyan nincs még egy és nem is lesz soha..Néha kértem volna, hogy legyen az egész hétköznapi.. hogy legyenek a dolgok normálisak.. De hogy lehetett volna normális bármi is ha mi sem voltunk azok..
Ahhoz változni kellett volna.. neked is, nekem is.. és miért kéne elrontani valamit ami tökéletes ahogy van..
Nem vállalhattam, hogy esély legyen rá hogy a dolgok tönkre menjenek.. hogy elveszíthesselek..
Volt hogy féltünk.. magunktól, egymástól, az érzésektől, a másnaptól.. aztán mindig rájöttünk hogy felesleges..
Köszönöm hogy megtanítottad, hiába felhős és borult az ég, attól a nap úgyan úgy ragyog odafent.. így ne féljek bármi történik is, ha épp nem vagy velem, vagy borult és viharos minden.. attól még vagy nekem és ugyan úgy vigyázol rám ♥ Mert te vagy a Nap, ami fényt hoz, bármi történjék is..
T♥
*H
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése