Boldogság? pff.. miaz?

Nem vagyok boldog.. Úgy érzem, hogy talán már azt sem tudom mi az..
Igen, vannak akik szeretnek, fontosak, és akiket én is nagyon szeretek és fogalmam sincs mi lenne velem nélkülük... de valami akkor sincs a helyén.. vagy én nem vagyok a helyemen..
Egyszerűen nem tudok már örülni az élet kis szépségeinek, a tavaszi napsütésnek, a jóidőnek vagy társainak..
Talán üres vagyok. Valóban, mintha totálisan üres lennék..
Nem azt mondom hogy depizek és nincs értelme élni.. mert természetesen van.. Van miért és van kikért.. Szeretek élni.. Ajándékba kaptam az életemet hogy kezdjek vele valamit.. és azt véghez is viszem..
Csupán most elvesztem egy kicsit.. Elveszett vagyok, és fogalmam sincs mikor találom meg újra önmagam..
Nem tudok semmit, és azt sem tudom hogy honnan kéne tudnom..
Nem tudom túltenni magam a dolgokon.. a sérelmeimen, a hibáimon, a veszteségeimen, a szomorúságon..
Nem érzem elég erősnek magam ahhoz hogy túltegyem.. Nem megy a felejtés.. Nem akarok felejteni..
Néha talán jobb a dolgokat hagyni, hagy oldódjanak meg maguktól.. vagy ne.. hagy múljanak csak el úgy, és homályosodjanak el az emlékezetünkben.. Ez rendben is van.. Mindennek megvan a maga ideje és a módja..
Csak hogy engem a 'mikor?' kérdés foglalkoztatott mindig is jobban...ahogy most is.
Igen, idővel könnyebb lesz.. Elmúlik majd a fájdalom.. Minden rendben lesz.. oké, de mikor?
mikor fogom úgy érezni hogy kimondhassam: 'igenis, rohadtul boldog vagyok'?
Ez most nem nyavajgás.. nem vagyok az a fajta.. 
Csupán nehéz az újrakezdés.. minden kezdet nehéz..
Hiába vagyok erős és talpraesett, hiába éltem át olyanokat amit senkinek nem kívánnék, hiába állok talpra mindig és megyek tovább.. hiába bírok ki mindent..
Most szeretnék kicsit én lenni a gyenge.. szeretném kicsit megengedni magamnak, hogy ne kelljen eljátszanom a sérthetetlent.. csak egy egészen kis időre.. hogy ne kelljen állandóan mosolyognom.. hogy ne kelljen visszatartani a könnyeimet, csak hagy hulljanak ameddig jólesik, amíg el nem fogynak.. aztán visszacsukni mindent magamba, kulcsra zárni, és úgy tenni mintha meg sem történt volna..

*H