Annyi sorom szólt már rólad..

Nekem is fáj, kegyetlenül.. csak még nem tudom felfogni.. egyszerűen nem akarom elhinni, hogy nincs többé.. még valahol bent ugyan úgy várom titokban, hogy csak meglássam az utcán, vagy este a buszmegállóban, hogy aztán együtt mehessünk haza.. csak hogy ilyen nem lesz többé.. akármennyire is szeretném.. akármennyire is szükségem lenne rá.. nem jön többé..
Nem mosolyog többé rám azzal a mosollyal amit úgy imádtam.. nem mesél már olyan lelkesen semmit..
nem emlegeti fel többé milyen bolondok voltunk együtt régen, és az milyen jó volt..
nem ül ki többet az ablakomba cigizni.. többet nem dobálja le a szobám közepén a ruháit lefekvés előtt, amiről soha nem tudtam leszoktatni.. 
nem fog többet félmeztelenül vacsit főzni nekem miközben ülök a pulton, dumálunk és nevetünk..
Már nem fogunk összebújva, éjszaka a sötétben beszélgetni.. 
többet nem birkózhatunk nevetve és bizonygatva melyikőnk az erősebb, miközben nyilvánvalóan ő az.. 
már nem hallgathatom végig milyen napja, hete volt, vagy épp mi bántja.. 
nem fog megszületni a közösen megálmodott gyermekünk, akinek elképzeléseink szerint akkora egoja lett volna, hogy saját magával sem állt volna szóba.. :)
nem fog többé hátulról átölelni és puszit nyomni a nyakamra éjszaka ha valamiért felébred.. 
nem lesz többé egyik sem.. csak a fájdalom lesz, a könnyek és a hiány.. és persze a legfontosabb, az emlékek.. amelyeket soha nem akarok elfelejteni.. és nem is tudnám.. ahogy őt sem..

Olykor csak megjelent és mindent vitt.. a józan eszemet, a félelmeimet, a rossz kedvemet, a gondokat...
Képesek voltunk gyógyítani a másik lelkét..
Ez nem szerelem volt.. és nem is barátság.. hanem valami sokkal több.. amit csak mi tudtunk, csak mi éreztünk..

Hiába a kisírt szemek, a fekete ruhák és a szomorúság, egyik sem tükrözi kellőképpen hogy mit érzek belül.. mintha 1000 darabra szakadtam volna ott bent.. egy darabját elveszítettem a szívemnek..
Annyiszor megbeszéltük hogy úgysem tudunk igazán sosem elszakadni egymástól, mert valamiért úgyis mindig visszatér hozzám, mikor annak úgy kell lennie.. mert túl egyformák vagyunk.. mert összeköt valami..
akkor miért hagyott itt mégis?! lesz olyan hogy nem fog ennyire fájni?!

Az élet undorító furcsa fintora volt ez.. Ennek nem szabadott volna megtörténnie.. Nem így kellett volna lennie..
Kavarognak a fejemben a "mi lett volna ha.." kérdések.. hogy mit tehettem volna hogy ez másként legyen..
Folyton eszembe jutnak apróságok.. róla, az együtt töltött pillanatokról.. és nem értem..
annyi vágy és akarás volt benne hogy lehessen valaki.. és tökéletes úton volt hozzá hogy megvalósítsa...
Bármit megtett azokért, akiket szeretett.. akkor mégis miért?!

Annyi bejegyzésem szólt róla, mégsem mutattam meg egyet sem neki.. és most már valahol bánom..
azt hittem lesz alkalmam még rá.. Épp ezért, addig kell valamit megtenni, amíg megtehetjük...
mert egyszer csak késő lesz és nem lesz többé rá lehetőség...

 Bármikor kész lettem volna megfogni a kezét és segíteni..
hiszen annyi mindent adott, és annyi mindenre tanított..;
szeretni valakit csak azért mert olyan amilyen,
megbocsájtani, küzdeni..kiismerni önmagam.. és még sorolhatnám..
biztattam hogy mindig azt tegye amit a legjobbnak érez, és amit szeretne.. még ha nem is feltétlen helyes..
hiszen ő mondta annyiszor; "a tiltott dolgok a legjobbak.." :)

és tudod Hiányzol..
Hiányzik az a mocsok barna szemed..♥ a rosszul összeforrt csontjaid, amiért piszkáltalak, de úgy imádtam..♥ a végtelen magabiztosságod..♥ hiányzik ahogy képes voltál totális biztonságot és nyugodtságot biztosítani egyetlen öleléssel..♥ az apró kis közös hülyeségeink és szokásaink.. ♥ hogy egy csupaszív jófiú voltál, rosszfiús szerepben..♥ hiányoznak a ritka pillanatok mikor olyan kis elveszett voltál, hogy bármit megtettem volna hogy megvédjelek a világtól♥ hiányzik, hogy melletted olyan dolgokra is képes voltam, ami egyedül, vagy mással biztos nem ment volna..♥  szóval te magad és minden ami vagy..♥

Egyesek szerint Istentől annyi fájdalmat, szenvedést és leckét kapunk, pont amennyit elbírunk..
de én kezdek kételkedni ebben..ő túl sokat kapott.. :/

Most jöhetne a mindennek oka van és a minden okkal történik szöveg, de nem..

Már nem tudok mást tenni csak beletörődni abba, amin már úgysem lehet változtatni..
Biztos vagyok benne, hogy mesélni fogok róla 20 vagy 50 év múlva is, mert még egy ilyen ember mint ő nincs, és nem is lesz.. és ezt a világnak tudnia kell...

Sosem felejtelek el, mindig itt fogsz élni a szívemben.. bármi történjék is..  :( ♥

T♥
*H