Ordítani tudtam volna egyetlen mondat miatt, ami már nem nekem szólt..
"Köszönöm hogy veled lehetek minden nap..♥"
Látni, hogy ilyet ír egy másik lánynak, rossz.. nagyon.. De tudni, hogy én szúrtam el, mert megvolt a lehetőségem.. még rosszabb..
Talán nem adtam bele mindent.. akkor még nem tudtam mit is veszítek valójában.. Nem tudom..
Egyszerűen élnünk kéne minden lehetőséggel, ami az utunkba kerül..megragadni erősen.. mert ha nem tesszük, később úgyis bánni fogjuk..Azt gondoljuk, hogy úgy is lesz még ilyen alkalom.. de nem.. nem lesz.. és később a fejünkbe mászik a kérdés: vajon mi lett volna ha..?! mi lett volna ha valamit másképp csinálok..?! mi lett volna ha csak egyszer másképp szólok hozzá..?! Mi lett volna ha..? Talán semmi.. vagy talán minden.. talán megkaptuk volna amit akartunk.. talán boldogok lennénk.. vagy talán nem.. Túl sok a talán.. és ezeket már úgysem fogjuk megtudni.. Már késő.. túl késő..
Nincs más, csak várni és bízni.. bízni, hogy egyszer talán a lehetőség újra kopogtatni fog.. bízni benne, hogy egyszer ő a tiéd lesz, miután ezerszer megbántad hogy az első alkalommal elszalasztottad.. csak bízni.. vagy szépen idővel elfelejteni.. és reménykedni, hogy boldog.. olyan boldog, amilyen veled talán sosem lehetett volna.. R♥ *H
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése